Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 9. (Zirc, 1990)
DR. PAPP GÁBOR: XVIII. századi adatok a bakonyi mangánásványokról
A Piller.-gyűjtemény katalógusában £.1.2.,55. és 56. számon találunk eplényi mangánásványokat, minden bizonnyal eplényi azonban az 57. és 60. tétel is. A szóbanforgó példányok valószínűleg tömött, kemény oxidos mangánérc (pszilomelán) darabok voltak (az 55. tételnél a "reniforme" szóból az úh. mangángumó megjelenésre következtethetünk). A 2. sz. minta azonban a leírás (ld. a Függeléket) finomszemcsés piroluzit lehetett fekete, tömött ércben. Ezt támasztja alá az is, hogy az egyetemi gyűjtemény 1811-es revíziós katalógusában e példány "Manganum oxydatum griseum"(szürke mangán-oxid) néven, míg az összes többi "Manganum oxydatum griseonigrum"-ként (szürkésfekete mangán-oxid) szerepel. Az eplényi - ezáltal a bakonyi - mangánérc első, nyomtatásban megjelent említésére ZAY SÁMUEL 1791-es "Magyar mineralógia" c. munkájában bukkanhatunk. A "mész festő-értz"-ről (magnesium calciforme, mangánérc) szóló részben a következőket találjuk: "Mi nálunk Magyar Országon minden féle formájú [mész festőérc] vagyon, még Diós-győrön a vas értzen, Liptó Vármegyébe |es] közel Eplinhez Zircnél ..." (Zirc helyett sajtóhibásan Ziri áll). V. A Bakonyi mangánérc XVIII. századi bányászata VITÁLIS ISTVÁN (1931) szerint "Úrkút község határában a természetes kibúvásokon emberemlékezet óta ismeri a nép a mangánércet, ha nem is ezen a néven". SCHLEICHER ALADÁR (1957) a kislődi XVIII. századi vashámor mellett talált nyersvas- és salakminta magas Mn-tartalma miatt fölvetette annak a lehetőségét, hogy a vasércbe úrkúti mangánércet is kevertek. Ezt a Selmecbányái bányászati levéltárban végzett kutatások később igazolták (Id. SCHLEICHER, 1962): egy 1777-es okirat három aknát, ill., tárót említ a mai Úrkút környékén; egy 1791-es jelentés szintén említ az ottani Zichyuradalomhoz "vaskőbányákat". A kislődi vaskohó SCHLEICHER idézett tanulmányai szerint 1751-től 1795-ig működött, ez idő alatt bányászhatták időszakosan az úrkúti ércet. Érdekes módon Kitabiel gyűjteményében 183. számon (nemzeti múzeumi szám: Cat. Reinv. 6256) volt az egyik Városlőd környéki vasbányából származó mangánérc is, de ez a leírás alapján legfeljebb egy - vélhetőleg valamely bauxittelep aljáról előkerült - ún. mangános vaskéreg lehetett (vö. SCHLEICHER, 1957). Itt kell megemlítenünk, hogy a KORABINSZKYnál (1786), majd FÉNYES ELEKnél (1836) a környébeli vasbányászat kapcsán fölbukkanó "piskolc"-ot (antimonit) nem kell feltétlenül a képzelet világába sorolni, ahogy Schleicher tette, mert könnyen elképzelhető, hogy az úrkúti piroluzitot nézték antimonitnak. Például Zay is megemlíti a "mész forma festő-értz" leírásánál, hogy az "gyakran olyan, mint a Pisgoltz". Végezetül a bakonyi mangánérc XVIII. századi hasznosítása szempontjából talán nem érdektelen fölhívni a figyelmet arra, hogy a környéken (pl. Csehbányán = Böhmishhütten, Németbányán = Deutschhütten) ebben az időben számos üveghuta működött, így Úrkúton is (ld. Úhuta, Újhuta községrészek). Ez fölveti annak a lehetőségét, hogy az úrkúti mangánércet kis mennyiségben az üveghutákban is hasznosították. A többször idézett Zay is kiemelte a mangánércről szólva, hogy "igen nagy hasznát veszik az üveg tsinálók üveg tisztítani", ugyanis a piroluzit egyéb színes fémoxidok redukálása révén az üveget színteleníti. Másrészt "még az a haszna is vagyon, hogy üveget festenek véle", tudniillik fölös mennyiségben adagolva ibolyás színt ad az üvegnek. Az úrkúti mangánérc ilyen felhasználásának igazolása az ipartörténeti kutatások feladata lehet. VI. A feledés homályában XIX. századi topografikus ásványtanaink teljesen megfeledkeztek a bakonyi mangánércekről. Leginkább különös ez SCHÖNBAUER VINCE esetében, aki adatainak jelentős részét apjától, SCHÖNBAUER JÚZSEFtől vette át.Ö Piller utóda volt az egyetemen, az említett katalógus elkészítésében is részt vett, és azon (amint a Függelékben látható) számos javítást is tett. A későbbi szerzők (ZIPSER, 1817; TÓTH, 1882) viszont a Pillér-gyűjteményt és katalógusát nem ismerték. Zay könyve elvileg hozzáférhető lett volna, de Schönbauer és Zipser valószínűleg, Tóth pedig - forrásjegyzéke alapján - biztosan nem használta föl. (Egyébként Tóth figyelmét Böckh 3. közlése is elkerülte.). Köszönetnyilvánítás Köszönet illeti dr. KISZELY GYULÁt és TATÁR SÁNDORt, akik egyes bányászattörténeti kéziratokat bocsajtottak rendelkezésemre; MONOSTORI MARTINÁt, aki a latin szövegek fordításában nyújtott segítséget. Külön köszönet dr. SZTRŐKAY KÁLMÁN IMRE professzornak a kézirat bírálatáért. FÜGGELÉK 1. Bakonyi mangánásványok PILLER MÁLYÁS ásványgyűjteményének katalógusában Zárójelben: a később (betoldott), illetve [kihúzott] részek í.1.2. Magnesium calcinatum griseum (sub)compactum splendoris (sub)plumbei fin nigro 5 ad Epplin] prope Zirz 5.1.3. Magnesium calcinatum griseonigrum e St. Stefani Cuniculo Tirzii 5.1.31. Magnesium calcinatum [ferrugineq] [(griseo)] nigrum compactum e montibus Leodiensibus Coniculo St. Stefani, districtus Zirzensis
