Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 9. (Zirc, 1990)

DR. TÓTH SÁNDOR: A Külső-tó szitakötő (Odonata) faunája

A rendkívül magas pontszám oka elsősorban abban kereshető, hogy a Külső-tónál magas a ritka és a szórványos előfordulású fajok száma. Éppen ez teszi a Külső-tavat kiemelkedően magas I. osztályú szitakötő élőhellyé. A feldolgozás során kiderült, hogy a tónál kereken 100 alkalommal (103 alkalommal) 6155 szitakötő példányt gyűjtöttek (figyeltek meg). Ezek az adatok nem tekinthetők véglegesnek, mert jelenleg (a számítógépes faunisztikai adatfeldolgozás befejezése előtt) nem minden adat hozzáférhető. Jelentős eltérés azonban nem várható. A Külső-tó szitakötő faunájának összetétele jelentős eltérést mutat, ha az összetételt a teljes anyag alapján, illetőleg az alrendek szerint vizsgáljuk. A teljes anyag alapján első helyen áll a Coenagrion pulchellum (38,83%-os részesedés), a másodikon a Coenagrion puella (13,37%) és a harmadik helyen a Leucorrhinia pectoralis (8,64%). Csak ezután következik a Lestes sponsa (7,33%), az Ischnura elegáns (4,95%) és az Anaciaeschna isosceles (4,27%). A tó szitakötő-faunájának egyik jellegzetessége éppen az, hogy a 4%-ot meghaladó részesedésű 6 faj közül két Anisoptera faj is található (Leucorrhinia pectoralis, Anaciaeschna isosceles). Különösen érdekes a szórványos előfordulású Leucorrhinia pectoralisnak a Külső-tó faunájából ilyen magas arányban való részesedése. Tekintettel a két alrend fajainak különböző repülési képességeiből fakadó eltérő gyűjtési nehézségekre, a szakemberek egyöntetű véleménye szerint sokkal reálisabb képet kapunk a szitakötő fauna összetételéről, ha azt alrendek szerint vizsgáljuk. Ennek alapján a Zygoptera alrend esetében a tó faunájában abszolút domináns faj a Coenagrion pulchellum (51,90%). Magas a részesedése a Coenagrion puellanak (17,87%) és a Lestes sponsanak (9,79%). Csak a negyedik helyet foglalja el az Ischnura elegáns (6,62%). Az Anisoptera alrend fajai közül érdekes módon első helyen áll magas részesedésével (34,32%) a Leucprrhinia pectoralis, ami mindenképpen figyelemreméltó dolog. A második helyre került, de még mindig magas részesedéssel az Anaciaesthna isosceles (16,97%). Ezeket követi nagyjából egyforma arányban a Sympetrum sanguineum (8,13%), a Brachytron pratense (7,87%) és az Aeshna mixta (7,10%). Említést érdemel még a hatodik helyen szereplő Libellula quadrimaculata közel 6%-os (5,93%) arányával. Változatos képet mutat az egyes fajok gyűjtési alkalmainak a száma. A legmagasabb értékkel a Coenagrion pulchellum szerepel (43 alkalom), majd ezt követi a Coenagrion puella (38 alkalom), a Sympetrum sanguineum (32 alkalom), az Anaciaeschna isosceles (24 alkalom), az Ischnura elegáns és Lestes sponsa (egyaránt 22-22 alkalom), a Sympecma fusca és a Leucorrhinia pectoralis (21-21 alkalom). Mindössze 1 alkalommal gyűjtött fajok: Platycnemis pennipes, Aeshna grandis, Aeshna viridis, Libellula fúlva, Orthetrum albistylum, Sympetrum fonscolombii, Sympetrum pedemontanum, Sympetrum striolatum. A Külső-tó szitakötő faunájának faunaelem-csoportok szerinti összetételére (DÉVAI 1976) jellemző, hogy a tónál dominálnak a holomediterrán faunaelemek (12 faj=30,0%). Sorrendben utána következnek a pontomediterrán (8 faj = 20,0%), a szibiriai (7 faj = 17,5%), a nyugat-szibiriai (6 faj=15,0%) és végül az atlantomediterrán faunaelemek (2 faj = 5,0%). IRODALOM - LITERATUR BENEDEK P. (1961): Adatok a Tapolca-patak és környéke rovarfaunájához, I. Szitakötők - Odonata Fol. Ent. Hung., 14: 175-183. BENEDEK P. (1965): Adatok a Tapolca-patak és környéke rovarfaunájához, III. Odonata II. - Fol. Ent. Hung., 18: 39-75. BENEDEK P. (1966): Adatok Magyarország szitakötő-faunájához (Odonata) - Fol. Ent. Hung., 19: 501-518. CSIBY M. (1981): A Balaton-felvidék szitakötő faunája (Insecta: Odonata) - A Veszprém Megyei Muz. Közi., 16: 69-90. CSIBY M. (1982): Neuere Ergebnisse der Libellen-Forschung im Bakony-Gebirge (Insecta: Odonata) - Fol. Mus. Hist.-nat. Bakonyiensis. 1: 111-118. DÉVAI GY. (1976): A magyarországi szitakötő (Odonata) fauna chorológiai vizsgálata - Acta. Biol. Debr., Suppl. 1, 13: 119-157. DÉVAI GY. - MISKOLCZI M. (1987): Javaslat egy új környezetminősítő eljárásra a szitakötők hálótérképek szerinti előfordulási adatai alapján - Acta. Biol. Debr.,, 20: 33-54. KÁRPÁTI, I - KÁRPÁTI, V. - GACSÓ, L. - SZEGLET, P. (1986): Die vegetationskarte des Inneren und Ausseren Sees in Tihany - BFB - Bericht, 58: 55-60. MIHÁLYI F. - SOUS Á. -SZTANKAY SZ.né - ZOLTAI N. (1953): A Balaton-menti községek szúnyoghelyzete és a gyakorlati védekezés módjai - A MTA Biol. Oszt. Közi., 2: 35-94. STEINMANN H. (1984): Szitakötők - Odonata - In: Fauna Hungáriáé, V., 6: 1-112. SCHIEMENZ, H. (1953): Die Libellen unserer Heimat. Urania-Verlag, Jena, pp. 1-154. TÓTH S. (1973): Előzetes vizsgálatok a Bakony vidékének szitakötő-faunájával kapcsolatban - A Veszprém Megyei Muz. Közi. 12: 257-270. TÓTH S. (19B0): A Bakony hegység szitakötő-faunája (Insecta: Odonata) - a Bakony természettudományi kutatásának eredményei, 13: 1-136. TÓTH S. (1981): A Kornyi-tó szitakötő-faunájának mennyiségi és minőségi vizsgálata (Insecta: Odonata) - A Veszprém Megyei Muz. Közi. 16: 91-100.