Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)

DR. SZABÓ ISTVÁN: A Keszthelyi-hegység növényvilágának kutatása

A cserjeszint fejlett, sűrű, elegyalkotói Fraxinus ornus, Acer campestre, Cornus mas, Viburnum opulus, Staphylea pinnata, Ligustrum vulgare, Coronilla emerus. A gyepszintben Polygonatum odoratum, Dictamnus albus, Lithospermum purpureo-coeruleum, Melampyrum-fajok, Convallaria majális, Melittis grandiflora, Neottia nidus-avis,, Ruscus aculeatus, Tamus communis élnek. A molyhostölgy szálerdők a cserszömörcés karsztbokorerdőkhöz hasonlóan a Büdöskúti- és Pórakhátivölgy oldalam, Ló-hegyeken, Gula-tetőn, Pető-hegyen, Garga- és Pap-hegyen, Becén, Edericsi-hegyen gyakoriak, de a fenyvesítés miatt visszaszorultak. Fenyvesítéssel tönkretett, majd üdülőerdővé „fejlesztett" áüományaival a györöki Pap-hegytől Gyenesdiásig a falvak fölött végig találkozunk. Az eddigiekben tárgyalt gyep- és erdőtársulások után ide kívánkoznak KOVÁCS-PRISZTER (1977) szavai: „környezetvédelem" jelszava alatt nem engedhető meg olyan biotópok (lápterületek, szikesek, homokpuszták, pusztafüves lejtők, dolomit kopárok stb.) fásítása, ahol ez számos ritka - esetleg endemikus -, védelemre javasolt növényfaj termőhelyét tenné tönkre. A keszthelyi-hegység cseres—tölgyeseinek syntaxonómiai besorolása még nem egyértelmű. DEBRECZY (1981) Querco petraeae-cerris pannonicumnak tartja, de gyepszintjének jeüemző fajait meg sem említi, tehát nem bizonyít. SOÓ (1964, 1973, 1980) többrendbeli próbáUcozása és az általa idézett szerzők besorolásai meUett legmegfelelőbbnek ítélhető FEKETE (1964) Potentillo-Quercetum asphodeletosum cönotaxonja, mert kifejezi, hogy a keszthelyi cseres—tölgyesek genyőtés fehér pimpós típusa az 1. Asphodelo-Quercetum robori-cerris (ZÓLY. ex JÁV.) BORH. ex SOÓ taxonba (SOÓ 1980) synonymként összefoglalt (SOÓ 1973) Quercetum petraeae-cerris trandanubicum SOÓ, Pontentillo albae- Quercetum petraeae-cerris asphodeletosum praellyricum TALLÓS, Quercetum petraeae-cerris asphodeletosum BORH.-KOML. (SOÓ 1973), Quercetum petraeae-cerris transdanubicum SOÓ asphodeletosum BORH.KOML. (SOÓ 1980) subbakonyensis és somogyicum földrajzi variánsai, ületve a 2. Quercetum petraeaecerris pannonicum SOÓ (SOÓ 1964) közötti átmeneti típus. Sajnos HORVÁT (1978) sem rendelkezett Keszthelyi-hegységi anyaggal, csak a Balaton-felvidék permi vörös homokkövéről továbbá a Széki- és Nyirádi-erdőből a környékről. A cseres-tölgyesek klímazonáüsan átvennék a molyhos-tölgyesek szerepét, de többek között a hegység geomorfológiai sajátosságai miatt nem tudnak teret hódítani. A cser 15—18 m magas, csaknem teljesen zárt lombsátora alatt a virágos kőris már csak legfeljebb az alsó koronaszintbe hatol fel és rövid életű, a cserszömörce pedig meg sem jelenik. Jellemző faja a Quercus cerris, meUette a Q. robur és Q. petraea, gyepszintjében az Asphodelus albus, a Potentilla alba, továbbá Veratrum nigrum, Anemone sylvestris, Orchis purpurea, Tamus communis, Ruscus aculeatus, Dictamnus albus, Fragaria vesca, Convallaria majális, Lathyrus vernus, Achülea distans, Ranunculus polyanthemos, Melittis carpatica. A cseres kocsányos- és kocsánytalan tölgyeseknek szép áüományai vagy vágás utáni töredékei élnek még Bottyán-háton, Kövestető - Tusakos területén, öregszéktetőn, Gula-tetőn, Köves- és Görbe-tetőn, Vékony-cserben, Iván-háton, Láz-tetőn, Csereze-tetőn, Cseri-völgyben, Cser-tetőn, genyőtével gazdagon sajnos már csak Pető-hegyen és Keserű-toronynál. A gyertyános kocsányos tölgyesek balatonvidéki földrajzi variánsa (Querco-robori - Carpinetum balatonicum SOÓ) és a gyertyános kocsánytalan tölgyesek (Querco petraeae - Carpinetum pannonicum SOÓ) jellemző lágyszárú növényei gyakran fácies alkotók is — félszáraz termőhelyeken a Vinca minor, Carex pilosa, száraz termőhelyeken Brachypodium silvaticum, Melampyrum nemorosum, Dactyhs polygama. üde termőhelyeken Galium odoratum, Mercurialis longistipes, Asarum europaeum, Viola süvestris, Glechoma hirsuta, Corydalis cava, C. solida, Allium ursinum, üdénél nedvesebb termőhelyeken Stachys silvatica, Aegopodium podagraria. Gyakori, szép növényei még a Hepatica nobüis, Convaüaria majális, Daphne mezereum, Symphytum tuberosum, Chrysosplenium alternifolium, Dentaria bulbifera. A gyertyános-tölgyesek inkább az északias lejtők, a hosszú, mély völgyek zárt erdőállományai. A hordalékfelhalmozódás miatt erdőtalajaik mély termőrétegűek. A Büdöskúti-, a Szentmiklós- és a Pórakháti-völgyben külön érdekességük a Primula veris és a P. vulgaris állandósult fajhibridje. E völgyeken kívül vannak még gyertyános-tölgyesek Fagyoskereszt környékén, Kövestető - Bottyánhát - Csókakőpatak völgye körzetében, Vállus környékén - különösen a Várad-tetőn -, Fekete-hegy - Padkő - Büdöskút környékén, Bükkelegyesen a Kis- és Nagypüspökház-völgyben, a Keserű-berekben, a Nagyakol- és Ilona-völgy körzetében és az Edericsi-hegyen. Ritkaságszámba menő tiszta gyertyán-erdők a Csornakútivölgyben (idősebb áüomány) és a Fagyoskeresztnél (fiatalos) vannak. A bazalthegyek löszborításos felszínét - sekélyebb talajtakaró esetén is - gyertyános kocsánytalan tölgyesek borítják: Kovácsi-hegy, Hermántó-hegy, majd Szebikén, Sarvalyon keresztül a Lázhegyekig. Sok helyütt bükkelegyesek, sőt Kovácsi-hegy és Tátika platójának északi részén bükkösöknek adják át helyüket, s annyira a bazaltplatók letöréseihez húzódnak, hogy bokorerdőknek, törmelék-vegetációnak helyet alig hagynak. Az elegyes karszterdő (Fago-Ometum hungaricum ZÓLY.) a hegység északi, árnyékos, hűvös, meredek, sziklás, törmelékes lejtőinek erdeje. Rossz növekedésű Fagus süvatica, Fraxinus ornus, Sorbus-fa-