Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)

DR. SZABÓ ISTVÁN: A Keszthelyi-hegység növényvilágának kutatása

riaca, Sedum album, Minuaitia setacea. A Fumana procumbens a homokpuszták felé, az Artemisia alba subsp. saxatiüs és a Plantago argentea a déli, szubmediterrán sziklalejtők felé mutat kapcsolatot. A szélsőséges mikroklímához a Carex humilis, a Poa badensis, a Poa bulbosa f. vivipara, a félcserje Thymus-fajok, Teucrium montanum, T. chamaedrys, Dorycnium germanicum, Dr. herbaceum, Fumana procumbens, Helianthemum-fajok, a pozsgás levelű D. Jovibard hirta, Draba lasiocarpa, a vastag rhizomájú Iris pumila alkalmazkodik. A hegység fehér virágú szegfüve a Dianthus plumarius subsp. lumnitzerii és a subsp. regis-stephani felé átmeneti alakja a var. soói. (BAKSAY 1970: a subsp. regis-stephani (RPCS.) BAKSAY var. jávorkae BAKSAY holotypusa az Égetett-tetőről származik). Dolomitkopárokon és felhagyott kőfejtőkben is előfordul a Leontodon incanus, a lejtősztyeppekben is látható a Biscutella laevigata (B. longifolia!). A sziklákra tapad a Paronychia cephalotes. A szikla-és pusztafüves oldalakon is előfordul a Trinia glauca, a késő nyári Aster linosyris és a Scabiosa canescens. A nyílt dolomit sziklagyep árvalányhajas szubasszociációja (Seseli leucospermo - Festucetum paliéntis stipetosum eriocaulis-pulcherrimae ZÓLY.) porló dolomiton fejlődik ki. Közel áü a Duna— Tisza -köze meszes futóhomokját megkötő hüvelyes csenkesz társuláshoz, tekintettel sztyepprét és homokpusztai elemekben való gazdagságára. Jellemző fajai itt a Stipa pulcherrima, S. eriocaulis, Fumana procumbens, Gypsophyla arenaria, Onosma visianii és a pannóniai-balkáni Jurinea mollis. A legszebb nyüt dolomit sziklagyepeket és árvalányhajas szubasszociációikat a Vas-hegyen, a Petőhegyen, a gyenesi Ló-hegyen, Becén, az Apró- és Pörkölt-hegyek gerincein, déües lejtőin tanulmányozhatjuk. A Vadlány-dombon már rég fenyvesítették, s a többi termőhelyen is ez a sorsuk, különösen az öreg-széktetőn, a Nagy-messzelátón, Sátormagason, Szoroshad környező gerincein, a Kis- és Nagy-hegyestűn - mint általában mindenütt a feketefenyő telepítés mértékét állítólag csökkentő, újabb erdőgazdasági szemlélet eüenére. A sziklafüves lejtősztyepprét (Chrysopogono - Caricetum humilis balatonicum (SOÓ) ZÓLY.) gyenge rendzina felhalmozódású, déli, törmelékes dolomitlejtőkön alakul ki a sziklagyepek záródásával. Gyepképződményei közül a Chrysopogon gryüus miatt messziről feüsmerni. Gyakoriak a szélsőséges környezeti viszonyokhoz alkalmazkodó hagymás és gumós növények: Album flavum, A. moschatum, A. atropurpureum, a zárt dolomit sziklagyepben is megjelenő A. senescens subsp. mohtanum, Orchis morio, O. tridentata, O. ustulata, Muscari botryoides. Fajokban gazdag, kontinentáüs—pontusimediterrán jeUegű társulás. Szubmediterrán jeüegű ritkasága a Lathyrus sphaericus, mellette gyakori a Convolvulus cantabrica, Scorzonera purpurea, Globularia aphyllanthes (punctata), Verbascum phoeniceum, Veronica spicata, Aethionema saxatile, Hippocrepis comosa. Előfordul még itt is a Seseh leucospermum, a Leontodon incanus, az Artemisia alba subsp. saxatiüs. A Bromus pannonicus, a Convolvulus cantabrica, az Euphorbia sequieriana subsp. minor előfordulása miatt a Bromo-Festucion pallentis asszociációcsoportba is sorolható (SOÓ 1973). A pusztafüves lejtősztyepprét (Cleistogeno-Festucetum ripicolae balatonicum (SOÓ) ZÓLY.) termőhelyét az előzőnél vastagabb rendzina jeüemzi. A sziklafüves lejtőktől sztyeppfüvei különböztetik meg: Festuca rupicola, Koeleria cristata, Stipa capillata. Másik jellemző és gyakori kodomináns füve, a Cleistogenes serotina sziklafüves lejtőkön is megjelenhet, de ugyanakkor itt is lehet típusalkotó a Carex humilis. A sziklafüves lejtőkkel közös fajok mellett jeüemzi az Adonis vernalis, az Astragalus vesicarius subsp. albidus. A pusztafüves, napos oldalakat is díszíti a zárt dolomit sziklagyepekre jeüemző Daphne cneorum. Sajnos koratavaszi, pompás növénye a Pulsatilla grandis és a P. pratensis subsp. nigricans minden védettsége eüenére eltűnik eredeti termőhelyéről, és a piacon vagy „kertbarát, természetszerető" tulajdonosok hétvégi kertjeiben látjuk viszont. E fenti lejtősztyeppek inkább csak töredékeikben gyakoriak. A sziklafüves lejtők a Vadlány-domb és a gyenesi Ló-hegy között, a Pörkölt-hegyeken és a Púpos-hegyen a legszebbek, a pusztafüves lejtők pedig Becén, a Ló-hegyen, Szoroshadban, a Nagy-messzelátó oldalain díszlenek. Általában cserjésednek, Szentmihály-dombon erősen tiporják, akárcsak Nagymezőn, Dobogó—Bikedről rendzináját kertiföldnek hordják, Bottyánháton és Tüskéslápán fenyvesítették. Kisebb-nagyobb áüományaik sziklaszirtek közelében vannak (Kőmell, Csókakő, Bisekó'4ető . . .). A zárt dolomit sziklagyepnek (Festuco pallenti - Brometum pannoniéi balatonicum ZÓLY.) a Keszthelyi-hegység északi, árnyékos, meredek, sziklás lejtőin kevésbé záródó típusa alakul ki. A társulásban a gyepképző Festuca pallens fűcsomói között a Primula auricula subsp. hungarica mélyeszti gyökereit a sziklarepedésekbe. A Primula auricula bennszülött alfajának a Vértestől a Keszthelyi-hegységig húzódó fél tucatnyi, szórványos előfordulásai között ez a legdélebbi, számára még kedvező hűvös mikrokUmazug. E zárt dolomit sziklagyep társulást ZÓLYOMI primuletosum hungaricae subass. néven különböztette meg. Sajátos faj összetétele alapján a jégkorszaki Sesleria-gyepek származékának tekintik (FEKETE 1964). Valószínűen tercier interglaciáhs reliktum a Daphne cneorum subsp. cneorum, hidegidőszakból a Myurella julacea és a Scapania calcicola mohák, boreáüs jellegű a Cimicifuga europaea. Jeüemzője még a Phyteuma orbiculare, Coronilla vaginata, Polygala amara, Thaüctrum minus subsp. pseudominus. Cser-