Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)
DR. FACSAR GÉZA: Néhány kritikus Rosa taxon kutatása a Balaton-felvidéken és a Bakony kapcsolódó területein
NÉHÁNY KRITIKUS ROSA TAXON KUTATÁSA A BALATON-FELVIDÉKEN ÉS A BAKONY KAPCSOLÓDÓ TERÜLETEIN DR. FACSAR GÉZA Kertészeti és Élelrniszeripari Egyetem, Budapest ABSTRACT: Studies on some problematic taxa of genus Rosa inhabiting the Balaton-Highland and surrounding areas of the Bakony Mountains — Author succeeded at first in establishing the occurrence and cenological relations in the investigated area of the Central European (continental) R. elliptica TAUSCH, which belongs to the more rare species of the subsectio Rubiginosae. Having revealed the up to date unknown localities of the Pannonian Carpathian species R. zalana WIESB. it could be shown a gradual transition of the Illir-Pannonic species R. zagrebiensis VUKOT. et H. BR. and R. szabói (BORB.) FACSAR through the borderline of the Great Hungarian Plain as well as that of the inner basins and of the volcanos of the Balaton-Highland. Typical is for the Balatonicum the species R. polyacantha (BORB.) DEGEN being a Balkan-Pannonian floral element. Absent is on the other hand the microspecies R. hungarica KERN, being also characteristic for the Balkan-Peninsula. The Pontian-subcontinental species R. livescens BESS, belonging to the Subsectio Jundzillianae seems to be more frequent in the eastern part of the investigated area, whereas in the western one it is very rare, this species is a relict of the steppe region. A Nyolcadik Bakony-kutató Ankéton a Bakony és a Balaton-felvidék rózsaflórájának fontosabb jellemzőit foglaltam össze (FACSAR 1980a) a Rosa nemzetség spontán és szubspontán taxonjainak jellemzésével. Folytatva a Rosa populációk területi kutatását, areálgeográfiai és cönológiai szempontból is vizsgáltam néhány kritikus alakkör jellemzőit a Balatonicum és a Vesprimense területén. A taxonokhoz kapcsolódó vizsgálatok a subsectio Rubiginosae CRÉP. és a subsectio Jundzillianae CRËP. körében folytak. A Rosa elliptica TAUSCH hazai populációinak revíziója (FACSAR 1982) nyomán megállapítható volt, hogy mind Magyarország egészére nézve, mind szűkebb kutatási területünkön ahg ül. félreismert taxonról van szó. Ennek a közép-európai fajnak hazai populációi homogének és kontinentális jellegű areát foglalnak el. A Matricumban és a Duna-Tisza közén, továbbá a Bakonyicum keleti, kontinentálisabb szárnyán találjuk termőhelyeit. Egyes délnyugat-dunántúli populációk néhány morfológiai bélyegük alapján (elliptikus levélke, virágzás után felálló csészelevelek stb.) tévesen soroltattak be BORBÁS (1882) által ebbe a fajba. Olyannyira ez a tévedés uralta az erről a fajról alkotott képet, hogy az addigi adatok alapján ritka faj magyar nevét „dunántúli rózsa"-ként írták le először (SOÓ-JÁVORKA 1951). Erre a dunántúli alakkörre a R. szabói (BORB.) FACSAR taxonnál még visszatérek. A Rosa elüptica több lelőhellyel szerepel RÉDL (1942) Bakonyflóraművében. Valójában egyik sem konkrét, hanem általánosított adat, amelynek alapja BORBÁS (1882) Somlóról közölt R. elliptica TAUSCH subsp. szabói BORB. adata (Veszprém megye, ill. Bakony átalakítással!). A R. cUiptica első, biztos lelőhelyét 1979-ben találtam meg a Veszprém-várpalotai fennsíkon, kopár dolomitmezőn, a Sólyra vezető út mentén. Ennek a közép-európai fajnak a szórványadata a faj dél-vértesi és a velencei-hegységi előfordulásaival mutatott szorosabb kapcsolatot. A Balaton-felvidékről (Lesenceistvánd: Kecskevári-hegy) POLGÁR 19424jen közölte ezt a fajt. Az 1924 júliusában gyűjtött bizonyító herbáriumi példány a budapesti Természettudományi Múzeum Növénytárában megtalálható. Mivel a jellegtelen hajtásrészlet nem eléggé informatív, továbbá taxonazonossága is kérdésessé vált, ezért csak a lelőhely átkutatása alapján lehetett egzaktabb véleményt alkotni erről a taxonról. 1986-ban nyílt lehetőség a kérdéses lelőhely körzetében a potenciális termőhelyek kutatására. A Rosa elliptica egyetlen példányban a Kecskevári-hegy csúcsa közelében, ritkuló molyhos- cseres tölgyesben megtalálható volt. A dolomitcsúcs nyílt sziklagyepjében viszont már a R. polyacantha alacsony sarjtelepei élnek. Bebizonyosodott, hogy az utóbbi fajról származhatott a R. elliptica néven meghatározott és közölt
