Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)

DR. FACSAR GÉZA: Néhány kritikus Rosa taxon kutatása a Balaton-felvidéken és a Bakony kapcsolódó területein

POLGÁR-féle adat. Amíg a Balatonicum tipikus rózsája a R. polyaeantha mindhárom dolomitkiemelkedésen megtalálható volt, addig a R. elliptica csak a Kecskevári-hegyen, amelyik az uzsai völgyhöz esik a legközelebb. A R. elliptica-t újabban még két lelőhelyről gyűjtöttem be. Egyik az észak-bakonyi Jásddal átellenben a Tési-fennsík szélének löszén Linum hirsutum-mal, illetve a pannonhalmi dombvidék kontinentálisabb felén, Écsen vadrózsás (6 Rosa-faj) erdei fenyvesben, szintén löszön. Tehát kutatási területünkön a Rosa elliptica a Vesprimense flórajárásra jellemző taxon. Termőhelyei a löszön, olykor dolomitra települt és napjainkra erodált lösztakarón kialakult tatárjuharos lösztölgyes (Aceri tatarico - Quercetum) : öskü (!), Sóly, Jásd, Écs, vagy molyhos-cseres tölgyesben (Orno Quercetum), ill. származékaiban: Lesenceistvánd (Kecskevári-hegy). Utóbbi a R. elliptica legnyugatibb termőhelye egyben Magyarországon is. Ezért előfordulását fontos bizonyítékként értékelhetjük a Délnyugat-Dunántúl szubmediterrán-atlanti befolyás alatt álló flórájában a dolomit reliktumőrző tulajdonságának, valamint az erdőssztyepp elemek azonáüs előfordulásának (FACSAR 1984-b). A szomszédos Zalai-dombvidékről gyűjtött és közölt R. elliptica (PÓCS-KÁROLYI, 1969) bizonyító példányai a Természettudományi Múzeum Növénytárában Budapesten és az Agrártudományi Egyetem herbáriumában Gödöllőn kevert és nem fajazonos anyagot tartalmaznak! Az illatos levelű rózsák másik fajcsoportjából több rokon kisfajt vizsgáltam. A Rosa carypphyllacea BESS, tipikus alakjában egy pontusi-kontinentális elterjedésű, pontatlanul leüt rózsafaj (KLÄSTERSKY, 1974), amelyet a Kárpát-medencében! tipikus alakjában eddig csak Szlovákiában találtak meg. Más vélemények szerint (VETVICKA-ZIELINSKI 1981) a bizonyító herbáriumi példányok alapján érvénytelen taxon. Egyedüli konkrét taxonnak ebből'az alakkörből csak a zalai rózsa (R. zalana WIESB.) tekinthető. Magyarországon ebből az alakkörből kétségtelenül a zalai dombvidék szó'lőhegyeúől leüt R. zalana a leggyakoribb taxon (DEGEN 1924, SOÓ 1966, FACSAR 1985, 1986a). Ez a pannon4cárpáti faj (FACSAR 1980b) hazánkban diszkontinuus areájú. Ebben a rokonsági körben találunk elvirágzás után felálló csészéjű taxonokat is. Utóbbiak azonban terméséréskor ezt a jellemzőjüket elveszítik. Utóbbiak közé sorolom a R. zalana típusához közelebb álló R. zagrebiensis VUK. et H. BR.-t és a R. caryophyllacea-hoz közelebbi R. szabói (BORB.) FACSAR kisfajokat. Ezúttal csak az utóbbi, illírnellegű kisfajról (FACSAR 1985) kívánom megemlíteni, hogy laza lombozata, az egyes bogernyők fővúágai kocsányainak mirigytelensége, a nyár közepére lehulló, vúágzás után felálló csészelevelei humidabb areára utalnak. Kutatási területünkön a somlói előfordulás szigetszerű a bazaltsapka kaszálóin és a legfelső szőlők dülőútjainak mezsgyéin. Eredeti termőhelye a Balatonicum-hoz sorolt bazalt tanúhegyek sajmeggyes molyhostölgyes bokorerdők szárazabb gyepekkel alkotott mozaikja, amely a mikrorelief tagoltsága miatt közvetlenül érintkezik a gyertyános tölgyesekkel. A termőhely jellemzője a ponto-kontinentális Rosa livescens és az atlanto-mediterrán Orobanche hederae. Ez a termőhely napjainkban az Ormánságból leüt Rosa szabói egyetlen igazolt lelőhelye Magyarországon. A R. zalana a Balatonicum-ban korábbi adatok szerint csak annak nyugati végére, a Saladiense határán fekvő Keszthelyi-hegységre és a Badacsonyra volt jellemző (BORBÁS 1900). Ujabb lelőhelyeit egy távolabbi bazalt szigethegy molyhos tölgyesében (Köveskál feletti Fekete-hegy), másrészt tatárjuharos lösztölgyesek származékcserjéseiben (öskü, Kőszárhegy) áüapíthattam meg. Az Északi-Bakony déli előterében Degen, Lengyel, Polgár gyűjtései alapján, több gyűjteményben dokumentáltan, nem ritka a R. zalana. Jellemző viszont erre a körzetre a R. caryophyllacea-zalana alakkörök összemosódottsága (DEGEN 1925, RÉDL 1942). Továbbá az is megállapítható volt, hogy a Dunazúg-hegységben olyan jellemző R. zalana alakkört itt nem gyűjtötték (FACSAR 1986a). FEKETE (1964) a Bakony növénytakarójának jellemzésekor a kontinentálisabb Keleti-Bakony hoz számítja a Papod tömegét és a Márkótól északra eső hegyeket. Rhodológiailag ez igazolható is a R. zalana s. 1. alakkör előfordulásával, de a Somlóhoz hasonlóan az illír és pannon alakkörök átmeneti zónájaként is értelmezhető. A 19. századi analitikus, sok kisfajt leíró rodológiai kutatás eredménye a Rosa hungarica KERN. és a R. polyaeantha (BORB.) DIEGEN is. Ezeket a taxonokat később kis viráguk miatt a R. micrantha SM. gyűjtőfajba sorolták (BORBÁS 1880, DEGEN 1924, SOÓ 1964), figyelmen kívül hagyva feltűnő, differenciális bélyegeiket: a fehér szirmokat, a szőrös-bozontos bibeszálakat és a levelek gyantás illatát. Ez a két taxon a Kárpát-medencében éri el areájának északi határát (FACSAR 1985). A magyar rózsát (R. hungarica) KERNER a Pilis-hegyről írta le. Vizsgálataim szerint - a századfordulói herbáriumi adatokkal megegyezően - a Pilis-és a Budai-hegység mészkövén és márgáján gyakori, de pontszerű előfordulással. A R. hungaricá-t megtaláltam a Velencei-hegységben is. Eddig nem találtam viszont bizonyító anyagot a faj keleti-bakonyi (RÉDL 1942) és balaton-felvidéki (BORBÁS 1900) előfordulásra, ide számítva a túlparti, szántódi lelőhelyét is (HORVÁT 1942). Borbással ellentétben csak a R. polyaeantha előfordulását sikerült megállapítanom a vizsgált területen. Kétségtelen viszont, hogy Tihany gejzírkúpjain a R. poly-