Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)
DR. DÉVAI GYÖRGY - MISKOLCZI MARGIT – DR. TÓTH SÁNDOR: Javaslat a faunisztikai adatközlés és számítógépes adatfeldolgozás egységesítésére. I. rész: Adatközlés
azoknál a csoportoknál kezdjük el a példányszámok következetes közlését, amelyeknél a mennyiségi gyűjtés és feldolgozás - legalább valamilyen közelítőleges pontossággal - amúgy is megtörténik, vagy viszonylag egyszerűbben megoldható. Az eredményes előrelépéshez természetesen az is szükséges, hogy szakítsunk a ritkaságokat előnyben részesítő és azok jelentőségét túlértékelő szemlélettel, s gyűjtőmunkánkkal az adott helyre és időre jellemző átlagképet kíséreljük meg visszatükrözni (DUDICH, 1928; SOÖS; 1958, DÉVAI, 1976). Saját rendszeres mennyiségi felvételezéseink során például egyre-másra derül ki, hogy igen sok faj, amelyről szinte alig van konkrét előfordulási adatunk, s helyettük meg kell elégednünk egy-egy olyan megjegyzéssel, hogy az egész ország területén közönséges, korántsem olyan általános és egyenletes előfordulású, mint gondolnánk. Feltétlenül egyet kell tehát értenünk JUHÁSZ-NAGY (1984) véleményével, aki szerint minden élőlény, még a legközönségesebb és a legtömegesebb is, jelez (indikál) valamit, legfeljebb egyelőre nem tudjuk, hogy mit. De ha ezeknek a szervezeteknek az előfordulásáról a jövőben sem lesz pontos térbeli, időbeli és mennyiségi képünk, akkor erre a kérdésre nem is fogunk tudni érdemi választ adni. Éppen ezért minden lehetséges esetben melegen ajánljuk a példányszám szerves beépítését az adatsorba, mégpedig formailag a dátum és a gyűjtő neve közé. Ha a területen fogott összes példányok számát adjuk meg, akkor ehhez az adathoz semmilyen megjegyzést nem keU fűznünk. Ha viszont a példányszám valamilyen egységre (pl. terület- vagy térfogategységre) vonatkozik^ akkor ezt egy-egy dolgozaton belül lehetőleg egységesíteni kell és a vonatkoztatási alapot (pl. ind./m , ind./dm ) a bevezető szövegben kell feltüntetni. A példányszámon belül - ha erre mód van — érdemes további bontást is alkalmazni, pl. a hímek és a nőstények vagy az egyes fejlődési alakok mennyisége szerint. Ilyen esetben ezeket a részlet-adatokat az összes példányszámot követő kerek zárójelen belül adjuk meg, egymástól „+" jeUel elválasztva. Mivel a valóban indokolt helykímélés miatt a számok jelentésére csak a felírási sorban elfoglalt helyzetükből következtethetünk, az egyes pozíciók jelentését a bevezető szövegben félreérthetetlenül ismertetni kell. Nagyon,vigyázni kell továbbá arra is, hogy a zárójelen belül a hiányzó adat helyére mindig egy-egy nulla kerüljön. így pl. az 5(2 + 3) felírási forma 5 példányt jelent, amelyből kettő hím, három pedig nőstény- a 12(6 + l + 5 + 0) forma pedig 12 példány begyűjtéséről tudósít, amely 6 lárvából, 1 bábból, 5 hímből és 0 nőstényből tevődik össze. A példányszámon kívül természetesen más adatok felvételére is sor kerülhet. Fontos lehet például a gyűjtő személye mellett az identifikálást és/vagy a revideálást végző kutató(k) megnevezése is. Olykor szükség lehet az állat jellegzetes vagy éppen rendkívüli tartózkodási helyének a feltüntetésére; a tápnövény vagy gazdaállat megnevezésére; bizonyos gyűjtési (pl. időjárási) körülmények felsorolására; a gyűjtőhelyet jellemző sajátosságok (pl. növénytársulások, degradáltsági állapot) ismertetésére. Ezeket az egyedi elbírálás alapján szükségesnek ítélt egyéb információkat - akár szöveges, akár kódolt formában — a gyűjtő nevét követően, s attól vesszővel elválasztva adhatjuk meg az adatközlő részben. Ezekkel a lényegében megjegyzésként felfogható (s a számítógépes feldolgozásnál is egy ilyen rovatba beírható) adatokkal itt most nem kívánunk részletesebben foglalkozni, annál is inkább, mert ezek élőlénycsoportonként többnyire eltérőek. Arra azonban mindenképpen fel szeretnénk hívni a figyelmet, hogy az ezekre vonatkozó kódrendszer kidolgozása folyamatban van a KLTE ökológiai Tanszéke által gondozott Természetes Éíővilágvédelmi Információrendszer keretében. Addig is, amíg ez elkészül és megjelenik, javasoljuk, hogy minden ilyen irányú problémával forduljanak az Élővilágvédelmi Informatikai és Továbbképzési Csoporthoz. Az adatközlés módjáról A dolgozat befejezéseként két konkrét példán szeretnénk bemutatni az előbbiekben elmondottaknak megfelelő adatközlési eljárást, s ugyanakkor az adatok felírási sorrendjére és formai előírásaira is javaslatot kívánunk tenni. Ahhoz azonban, hogy az alábbi leírás érthető és jól használható legyen, először tisztáznunk kell azt a fogalomrendszert, amely szerint az adatokat csoportosítjuk. Az adattömbökben az egyes gyűjtőhelyek adatait összesítjük, itt tehát a gyűjtőhely mindig azonos. Az ezen belüli adatcsoportok a különböző időpontban végzett, azonos vagy különböző gyűjtőktől származó, ül. az azonos időpontban végzett, de különböző gyűjtőktől származó gyűjtések adatait fogják össze, itt tehát a gyűjtés időpontja és/vagy a gyűjtő' személye különbözik egymástól. Adategységeknek az egyes adatcsoportokon belüli alapadatokat, azaz a dátumot, a példányszámot és a gyűjtő személyét nevezzük. 1. Ha a dolgozatban egy-egy gyűjtőhely faunájára vonatkozó adatokat közlünk (vagy az adatokat ezek szerint csoportosítva érdemes közölni), akkor a következőképpen járunk el. Az adatközlő rész első sorába a gyűjtőhely neve és kerek zárójelben a közigazgatási hovatartozása kerül, továbbá gondolatjelet követően az UTM háló kódja. A gyűjtőhely és a település nevét a jobb kiemelés érdekében végig nagy betűvel írjuk és folytonos vonallal aláhúzzuk.