Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)

DR. DÉVAI GYÖRGY - MISKOLCZI MARGIT – DR. TÓTH SÁNDOR: Javaslat a faunisztikai adatközlés és számítógépes adatfeldolgozás egységesítésére. I. rész: Adatközlés

A második sorba a faj sorszámát (vagy a teljes hazai faunalistában, vagy az adott cikkben) és latin nevét (bi-, ill. trinomen), valamint a leíró nevét (végig nagy betűvel) és tőle vesszővel elválasztva a leírás évszámát írjuk, s a faj nevét folytonos vonallal alá is húzzuk. A harmadik sorban kezdődnek az adatcsoportokat alkotó adategységek. Ezek közül elöl mindig a dátum áll, ezt vessző után a példányszám követi (ha ismeretes - itteni példánkban összes, ül. kerek zárójelben hím-nőstény bontásban), majd ismét vessző után a gyűjtő nevének a kódja következik. Itt véget is ér az első adatcsoport (ha egyéb információt nem akarunk megadni), s ezt azzal is kifejezésre juttatjuk, hogy a végére pontosvesszőt teszünk. Ha egyéb információnk is van (pl. a csapdára utaló kód), akkor azt a gyűjtő nevének a kódja után írjuk, s attól vesszővel választjuk el. Ebben az esetben az adatcsoportot lezáró pontosvessző ezt az adategységet követi. A pontosvessző után folytatólagosan mindig a következő adatcsoport első egysége, az új dátum következik, mindaddig, amíg az adott fajhoz tartozó adatok véget nem érnek. Ennél az adatközlési formánál tehát az adatcsoportokat pontosvessző választja el egymástól, az ezen belüli adategységeket pedig vesszővel különítjük el, s mind a vesszők, mind pedig a pontosvesszők után egy-egy betűhelyet üresen hagyunk. Példaképpen az alábbi részleteket közöljük az ölyvös szitakötő faunáját ismertető cikkből. ÖLYVÖS (BOJT) - ET 52 (1) Platycnemis pennipes pennipes (PALLAS, 1771) 1985.06.30., 6(4+2), DG Y; 1985.06.30., 5(3*2), KM; 1985.06.30., 1(1+0), EM; 1985.08.18., 5(3+2), DG Y; 1985.08.18., 10(6+4), KM; 1986.06.20., 1(1+0), DGY, 1986.06.20., 4(2+2), KM; 1986.06.20., 1(0+1), MM. (2) Coenagrion pueUa puella (LINNÉ, 1758) 1985.06.30., 1(1+0), DGY, 1985.06.30., 3(2+1), KM, 1986.06.20., 9(7+2), DGY; 1986.06.20., 11(9+2), KM; 1986.06.20., 6(5+1), MM. (3) Coenagrion pulchellum interruptum (CHARPENTIER, 1825) 1985.06.30., 2(2+0), DGY; 1986.06.20., 3(3+0), DGY; 1986.06.20., 6(5+1), KM; 1986.06.20., 1(1+0), MM. (4) Erythromma viridulum viridulum CHARPENTIER, 1840 1986.06.20., 2(2+0), DGY, 1986.06.20., 2(2+0), KM, 1986.06.20., 1(1+0), MM. 2. Ha a dolgozatban több gyűjtőhelyről származó adatokat fajok szerint csoportosítva közlünk (vagy így látszik célszerűnek közölni), akkor a következőképpen járunk el. Az adatközlő rész első sorába a faj sorszámát (vagy a teljes hazai faunaüstában, vagy az adott cikkben) és latin nevét (bi-, ill. trinomen), valamint a leíró nevét (végig nagy betűvel) és tőle vesszővel elválasztva a leírás évszámát írjuk, s a faj nevét folytonos vonallal alá is húzzuk. A második sorba az első adattömb kezdő tagjaként a gyűjtőhely neve kerül. A közigazgatási hovatartozást itt csak akkor tüntetjük fel (természetesen kerek zárójelben), ha az azonos nevű gyűjtőhelyek elkülönítéséhez szükséges. A gyűjtőhely neve után kettőspontot teszünk. Ezt az első adatcsoport dátuma követi, majd vessző után a példányszám (ha ismeretes - itteni példánkban összes, ül. kerek zárójelben hím—nőstény bontásban), végül ismét vesszőt követően a gyűjtő nevének a kódja. Ezután pontosvesszőt teszünk, majd ismét egy dátummal kezdődő adatcsoport következik, s ez mindaddig így folytatódik, amíg az adott gyűjtőhelyhez tartozó adatcsoportok cl nem fogynak. Ha ez bekövetkezik, akkor gondolatjelet teszünk, ami után a második adattömbhöz tartozó adatok jönnek, kezdve az új gyűjtőhely nevével. A gyűjtőhelyek alfabetikus sorrendben követik egymást. Ha valamilyen egyéb információt is szükségesnek tartunk megadni (itt például a csapda-típust, ill. annak a növénynek a nevét, amelyről a gyűjtés történt), akkor az előző pontban leírtakhoz hasonlóan járunk el. Ennél az adatközlési formánál tehát az adattömböket gondolatjel, az ehhez tartozó adatcsoportokat pontosvessző, az ezen belüli adategységeket pedig vessző választja el egymástól, s ezek után az írásjelek után (ill. a gondolatjel előtt is) egy-egy betűhelyet mindig üresen hagyunk. Példaképpen egy részletet ismertetünk a hazánkban gyakori Syrphus torvus zengőlégy faj bakonyi adataiból.