Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 4. (Zirc, 1985)

DR. ILOSVAY GYÖRGY: Az északi Balaton-part és a Balaton-felvidék herpetofaunájáról

mérséklete eléri a 13 fokot, már márciusban előjöhet téli rejtekhelyéről, az állóvizek iszapjából /Kornyi-tó 1977.

III.24.; 1980.

III.27.; Csopak, Balaton 1980.

III.26. /Először a kisméretű, fiatal példányok jelentkeznek /kevésbé tudják magukat az iszapba fúrni, s igy hamarabb megérzik a hőmérséklet emelkedését/. 15-17 fokos vizhőmérsékletnél már a nagytestű tavi békák is a partra másznak. Párzásuk megkezdésekor nemcsak a viz, de a léghőmérséklet 20 fok fölé emelkedését is igénylik. A lárvák átlagos testhossza a Köcsi-tóban 1979.IX.20-án 6.1 mm volt, törzsük hossza 22-25 mm között ingadozott. Erre az időpontra már mind a négy lábuk kifejlődött. A kedvezőtlen időjárás és a viszonylag hosszú ideig elhúzódó petézés következtében 1980. július 15-én a faj ebihalainak mérete csak 12 és 48 mm között mozgott /hátsó lábak hossza 0-3 mm/. A balatoni nádasok különböző törmelékkel, szennyeződéssel való feltöltődése következtében egyre nagyobb mértékben kezdenek alkalmatlanná válni arra, hogy vizükbe a kétéltűek petéiket lerakhassák, ill. lárváik kifejlődhessenek. Az erős hullámverés következtében a partvédmÜvek előtti vizterületeken sem lehetséges a petézés. Ezért egyre nagyobb számban figyelhető meg, hogy a Balatonban élo Rana ridibundák /a Bombina bombinához hasonlóan/ a tó környéki kisebb idő-* szakos vizeket, árkokat keresik fel nászidőszakban /ezek száma is csökkenőben van/. ^A kifejlett példányokat gyakran lehet megfigyelni, amint az erős hullámok hátán "lovagolnak". Esőzések után, /magas páratartalom/ nagyobb távolságokra is eltávolodik eredeti élőhelyétől. Ennek a kóborlásnak tudható be, hogy az ujjonnan kialakuló vizeket ez a békafaj népesiti be elsőnek. Nemcsak az állóvizeket uralja, hanem a nedves, vizenyős réteken /Malom-völgy/ és a^folyóvizekben /Balatonfüred - séd, Monoszló/ is megtalálhatjuk néhány példányát. Lelőhelyei: Északi Balaton-part :Balatonakarattya /1979.VI.11., th.: 54 mm/; Balatonalmádi, Köcsi-tó /1979.IX.20., 1980.IV.29. - th.:46 mm/; Balatonederics, Szépkilátó környéke, Balatonban /1977.LX.l./; Balatonfüred, séd /1979.V.10. th.:68 mm/; Csopak /1975.V.29. - S, th.: 33 mn>/; Csopak, strand /1979.

III.26., th.:77 mm/; Tihany, Balaton /1976.VIII.24. Lend - S/; Balaton-felvidék:Balatonhenye, halastó /1979.VII.9. th.:55 mm/; Pelsőörs:Malom-völgy /1979.VII.12.; 1980.VII.15./; Köveskál, Kornyi-tó /1976.VII.17- - S, th.:54-81 mm/; Monoszló, patakban /1979.VII.9./; Nagyvázsony, Vázsony-séd /1976. VI.9/ Pécsely, Kis-tó /1979.IV.11./; Reptilia - Hüllők 1. Emys orbicularis LINNAEUS - Mocsári teknős: Rejtett életmódú, a háborítatlan élőhelyeket kifejezetten igénylő teknősfajunk sajnos hazánk sok más tájához hasonlóan a Balatonból és a tó környékéről is kipusztult. Gyüjtőutjaim során egyetlen példányát sem sikerült megfigyelnem. MERELY /1897/ szerint a nádasokban gyakori, s PEJÉRVÁRYNÉ /1943/ faunakatalógusa is jelzi balatoni előfordulását. DELY /1965/ egy Balatonszéplakon kiásott avarkori temető sirjában is megtalálta a faj maradványait. ENTZ - SEBESTYÉN /1942/ szerint főként a Balatonba ömlő árkokból kerül be olykor a tó vizébe. A Kis-Balatonban még a XVIII szd. derekán közönséges volt. ^A környező mocsarak, zsombékos részek lecsapolása, az élőhelyek gyors átalakulása mellett az Emys orbicularis nagymértékű visszaszorulásának oka lehetett az is, hogy a vizsgált területen egyébként is kevés az olyan alföldi jellegű homokos-iszapos aljzatú vizi biotóp, amely a mocsári teknős számára optimális életfeltételeket biztositana. A vizçartok nagy forgalma, parcellázása, a tojásait laza talajba rakó teknősök számára a•szaporodási lehetőséget, a hosszutávu fajfenntartás esélyeit is a minimumra csökkentette. Ritkán, egy-egy, terráriumi tartásra távolabbi élőhelyeken begyűjtött, majd szabadon engedett példánnyal is találkozhatunk /Balatonederics/. Talán érdemes lenne kisérletet tenni arra, hogy a Balatonnak ezt az egykor közönséges hüllőfaját néhány védett /"rekultivált"/ területre ismét betelepítsük. 2. Lacerta agilis LINNAEUS - Purge gyik: A Balaton környékének leggyakoribb gyikfaja,.annak ellenére, hogy populációinak egyedszámában jelentős csökkenés figyelhető meg. Ennek elsősorban az az oka, hogy a Balaton környéki rétek mezőgazdasági, ill. idegenforgalmi célú hasznositása nagymértékben megnövekedett. A vizközeli nedves, zsombékos területeket sem kerüli /Balatonszentgyörgy 1980.V. 30./., Lelőhelyei:Északi Balaton-part :Balatonalmádi /1974.VIII.6. - T/; Örvényes /1976.VII.27. - T/; Tihany /Pejérváryné /1942/