Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)
DR. DÉVAI GYÖRGY - MOLDOVÁN JUDIT – DR. NAGY SÁNDOR: Az árvaszúnyogok (Diptera: Chironomidae) faunisztikai kutatásának helyzete a Balaton vízgyűjtő területén
FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 3—1984 AZ ÁRVASZÚNYOGOK (DIPTERA: CHIRONOMIDAE) FAUNISZTIKAI KUTATÁSÁNAK HELYZETE A BALATON VÍZGYŰJTŐ TERÜLETÉN DR. DÉVAI GYÖRGY—MOLDOVÁN JUDIT—DR. NAGY SÁNDOR Kossuth Lajos Tudományegyetem ökológiai Tanszék, Debrecen ABSTRACT: The state of faunistical studies on ahivonomids /diptera: Chironomidae / in the catchment are of lake Balaton - Besides the review of former literature on the chironomid fauna of lake Balaton and its catchment area, the author describe the results of their regular investigations beginning from 1978, and report 3 2 taxa, which are new to the area. A Balatonon végzett hirobiológiai kutatások áttekintése során Sebestény már 1958ban felhívta a figyelmet arra, hogy a faunisztikai felmérések nagyon elhanyagoltak, s a hiányok pótlása azért is sürgető feladat, mert a tó jellegének fokozatos változásával a mulasztások pótolhatatlanná válnak. A Balatonban és vizgyüjtő területén élő árvaszúnyogokról sem az általa vizsgált időszakban, sem az utána következő periódusban nem történt rendszeres felmérés, a dolgozatok egészen az 1910-es évek végéig csak egy-egy rövidebb időszak szórványos gyűjtéseinek eredményeit ismertették. A területről legkorábban Kieffer /1919/ emliti három, imágó alapján meghatározott faj előfordulását. A balatoni faunafelmérések kiindulópontjának Lenz /1927/ munkáját tekinthetjük, aki a Hankó által a Balatonban és a Kornyi-tóban gyűjtött anyagból 14 árvaszunyog-tipust azonositott, s ebből imágó kitenyésztésével hat tipust fajra meghatározott. Zilahi-Sebess /19 3 2/ a balatoni árvaszúnyog lárvákat biotópok szerint csoportosítva vizsgálta, s értékes adatokat közölt a lárvák táplálkozásáról, a petealakokról és a kirepülési viszonyokról. Az első mennyiségi vizsgálatokat bevonatlakó lárváknál végezte Meschkat /1933/ aki a Balaton parti nádasai mellett a tihanyi Belső-tó állományairól is gyűjtött /1934/. Ebből az időszakból további faunisztikai adatokat Meschkat /1936/, Mann /1940/, Surányi/1943/ és Zilahi-Sebess /1944/ dolgozataiban találunk. Árvaszúnyog lárvákat - a faji hovatartozás megjelölése nélkül - Entz /1947/ mutatott ki bevonatokból, Sebestyén /1957/ pedig detritusz-turzásból. Ujabban Biró és Gulyás /1974/ végeztek mennyiségi vizsgálatokat bevonatokból a tó hossztengelye mentén. Az üledéklakó árvaszúnyogok kvantitativ vizsgálatát Moon /1934/ kezdte meg a Balatonban, de ujabb felméréseket csak hosszabb szünet után Entz/1954, 1965, 1966/, valamint Ponyi és munkatársai /1971, 1983/ végeztek. A balatoni árvaszúnyog lárvák táplálkozásbiológiájáról Entz /1964/ közölt részletes eredményeket, Oláh /1976/ pedig a Tanypus punctipennis szerepét ismertette az üledék energiforgalmában. Az üledéklakó lárvák előfordulásáról szórványos adatokat találhatunk számos olyan dolgozatban, amely a balatoni halfajok táplálkozásával foglalkozik, hiszen ez a csoport fontos táplálékbázisa például az angolnának, a dévérkeszegnek és a
