Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)
DR. ILOSVAY GYÖRGY: A farkasgyepűi bükkös ökoszisztéma Isopoda-, Chilopoda- és Diplopoda-faunájának ökológiai vizsgálata
Kvantitatív vizsgálatok DOMINANCIA-VISZONYOK A farkasgyepüi bükkösből a talajcsapdázások során előkerült dekomponáló makrofauna (Isopoda-|-Diplopoda) és a Chilopodák fajlistáját, példányszámát és dominancia százalékát három év (1975, 1976, 1977) átlagában az 1. táblázat mutatja be. A számadatokból kitíínik, hogy a Protracheoniscus amoenus a terület abszolút domináns faja (73,1%). A Polydesmus complanatus (5,93%), a Strongylosoma pallipes (4,25%), a Olomeris hexasticha (3,06%), az U neiger joetidus (2,15%) és az Ophyiulus fallax (3,11%) szubdomináns fajnak, míg a többi species járulékos fajnak tekinthetők. Az egyes fajok esetében a különböző éveknek és területeknek megfelelően a dominanciaviszonyok módosulnak (2. a, b, c, d, e, táblázat). így pédául a Protracheoniscus amoenus aránya 1975-ben az l-es területen 91,2%, 1976-ban a Il-es területen viszont csak 52,5%. A három év átlagában járulékosnak tekinthető fajok egyes időszakaszokban kondomináns, szubdomináns fajokká léphetnek elő, mint például az Armadillidium vulgare az V. területen 1977-ben 10,82%-os, a Graspedosoma transsilvanicum 1975-ben a IV. területen 2,99%-os arányt mutatott. Ugyanakkor szubdomináns fajok néhány időszakban a járulékos fajokra jellemző dominanciájúak (Strongylosoma pallipes 1975-ben és 1977-ben az I. területen 0,32%, Polydesmus complanatus 1976-ban az I. területen 0,87%). A Barber-csapdákba csak viszonylag kisszámú Chilopoda hullott. Legnagyobb százalékban a Lithobius muticus (38,9%) jelentkezett, míg a Polybothrus leptopus (15,9%) és a Lithobius forj'icatus kondomináns fajok ( 1. táblázat). Az egyes években előkerült Isopoda-, Diplopoda- és Chilopoda-csoportok példányszámait a 3. táblázat mutatja be. AZ ISOPODA- ÉS DIPLOPODA-FAJOK ÉVSZAKOS AKTIVITÁSA A talaj csapdával történő gyűjtések eredményeiből nem következtethetünk a fajokra vonatkozó kvantitatív adatokra. Ezzel szemben — mivel a csapdába kerülést az állatok mindenkori aktivitása befolyásolja (SZÉKELYHÍDI—LOKSA, 1979) a Barber-csapdák segítségével könnyen megállapíthatjuk a dekomponáló makrofauna fajainak aktivitását, aktivitásának változását az év egyes időszakaszaiban. A talajcsapdák kiürítése közötti időszakok nem voltak egyformák. Ezért annak érdekében, hogy a két ürítés közötti időszakok} különbségéből adódó példányszám-eltérésekben rejlő hibalehetőségeket kiküszöböljem, az értékelésnél a napi aktivitásokat vettem alapul. Ezt a számot úgy kaptam meg, hogy minden faj esetében a csapdákba került példányok számát elosztottam a két ürítés közötti napok számával (példányszám/nap). A kapott értéket grafikusan is ábrázoltam (3—15. ábra). SCHUBART (1934) rámutat, hogy mivel számos olyan faj van, amely nemileg nem az egész év folyamán érett — vannak tavaszi és őszi fajok, s olyanok is, amelyek télen, illetve nyáron át pihennek —, ezért minden évszakban behatóan kell tanulmányoznunk a kiválasztott terepet. A farkasgyepüi bükkösben több évig valamennyi évszakban végeztem vizsgálatokat, ezért úgy gondolom, hogy az összegyűlt adatok alkalmasak arra, hogy belőlük az egyes fajok évszakos aktivitására következtessek. AZ ÉVSZAKOS AKTIVITÁSOK ÉRTÉKEI HÁROM ÉV ÁTLAGÁBAN Sajnos azt a feladatot nem tudtam megoldani, hogy a talajcsapdák ürítésére minden év azonos időpontjaiban kerüljön sor, ezért nyolc olyan intervallumot választottam, amelyekben az ürítések időpontjai megközelítőleg egybeestek (4. táblázat). A különböző intervallumok adatainál nem bontottam szét a különböző területek (I— V.) értékeit, tehát a grafikonok (3—14. ábra) az egy fajhoz tartozó egy időpontban elő* Ezúton fejezem ki köszönetemet dr. Loksa Imrének, dr. Gallé Lászlónak és Szlávecz Katalinnak, akik a fajok determinálásában, az ökológiai értékek kiszámolásában voltak segítségemre.
