Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)
DR. ILOSVAY GYÖRGY: A farkasgyepűi bükkös ökoszisztéma Isopoda-, Chilopoda- és Diplopoda-faunájának ökológiai vizsgálata
A kísérleti terület leírása A terület rövid jellemzését MA JER (1976) alapján végzem el. A 265,7 ha. farkasgyepüi bükkös kísérleti terület a Magas-Bakony észak-nyugati nyúlványain fekszik. A farkasgyepüi fennsík 320—360 m-re van a tenger színe felett. Mély vízeróziós árkok tagolják. A terület földrajzi helye az északi szélesség 47° 15'-e, illetve a keleti hosszúság 35° 18'-e közé esik. Az alapkőzet lösz, amely mészkőre rakódott. A vastag löszön általában mély, 1 m körüli termőrétegű agyagbemosásos barna erdőtalajt találunk. A negyvenéves átlag alapján az évi csapadék 849 mm, amelyből a vegetációs időben 514 mm hullik. A maximum májusra és augusztusra esik, tehát erős az atlanti-mediterrán behatás. Az évi középhőmérséklet 8,5 °C. Hőmérsékletére is a kiegyenlítettség jellemző, mindössze 21 °C a legmelegebb és leghidegebb hónap középhőmérséklete közötti ingás. A relatív légnedvesség évi átlaga 68%, a felhősödés éves középértéke 58%. A napfénytartam évente 2100 óra körüli. (Megjegyzés: A vizsgálat ideje alatt Farkasgyepűn MOLNÁR VENDELNÉ minden év áprilisa és októbere között rendszeres meteorológiai méréseket végzett. Mérési adatait kérésemre volt szíves átengedni. — lásd: 1., 2. ábra). Farkasgyepűn a hótakarós napok átlagos száma 60, a hótakaró maximálisan 129 napig tart, minimálisan pedig 27 napig. A hóréteg legkorábban október 7-én, legkésőbb pedig április 21-én alakul ki. Növényföldrajzilag a terület a Magyar-Középhegység flóratartományba (Bakonyicum), a veszprémi flórajárásba (Vesprimense) tartozik. Zonális erdőtársulása a gyertyános bükkös (Mellitti-Fagetum), Carex pilosa, Asperula odorata és Lamium galeobdolon aljnövényzettípusok félszáraz, üde és félnedves vízgazdálkodást jeleznek. A talajt 3—5 cm mull avar borítja. A bükkösök optimális előfordulása óceáni hatást jelez. A bázisterületen a bükkösök kora szerint 3 területet különíthetünk el. (18. ábra): A) Idős, kezelt 90 éves zárt bükkös. Ebben az állományban a talajcsapdák számára 3 területet jelöltem ki : I. terület: tipikus 90 éves bükkös. II. terület: A zárt bükkösben található egy kisebb vörösfenyő (Larix decidua) csoport. A vörösfenyő avarjába két Barber-csapdát helyeztem. A közelben található dagonya következtében a páratartalom valamivel magasabb, mint az l-es területen. III. terület: A 90 éves állomány keleti oldalát a Kövicses-patak szegélyezi. A patakra leereszkedő magasabb páratartalmú részen is kijelöltem egy területet. B) Középkorú 32 éves zárt gyertyános bükkös. Itt található a IV. számú terület. C) Fiatal, 5—10 éves gyertyános bükkösben jelöltem ki az V. számú területet. A dekomponáló makrofauna szempontjából igen lényeges, hogy ezen a területen még nagy számban megtalálhatók az előző erdőkitermelésből visszamaradt korhadó fatönkök. így itt nemcsak az avarlakó-faunának, hanem a fakorhadékban élő állatoknak is jelentősebb szerepe van. Â II. számú terület kivételével egy-egy kijelölt helyen átlagban 5 talajcsapdát üzemeltettem. Sajnos sok esetben találkoztam a csapdák szándékos kiforgatásával, betömődésével. Az avarréteg eloszlása a bázisterület egészén egyenletesnek tekinthető. Az avar 3—5 cm, míg az elgombásodott réteg 1—3 cm vastag. Eredmények és megbeszélésük A farkasgyepüi bükkösben 1975—1979 között végzett négyéves vizsgálatom ideje alatt összesen 6694 Isopoda-, Diplopoda- és Chilopoda- példány adatát dolgoztam fel. Ezek jelentős hányada (5937 pld.) a talajcsapdázások, kisebb része (757 pld.) pedig kvadrátok vétele során került begyűjtésre. A vizsgált területről összesen 4 Isopoda-, 15 Diplopoda-fajt, valamint 13 Chilopodafajt, ill. csoportot sikerült kimutatnom. (Egy fajt, a Polyxenus lagurust csak 1977-ben a fajok napszakos aktivitásának vizsgálata során találtam meg — ILOSVAY, 1982), ( 1. táblázat) .*
