Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

DR. RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ: Kvantitatív és kvalitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, IV.

50. Kép: Porva-Csesznek vasútállomás a Cuha-patak felől. A jel a fénycsapda helyét mutatja Bild 50: Bahnstation Porva-Csesznek aus Richtung des Cuha Baches gesehen. Der. Pfeil bezeichnet die Lichtfalle H. furcata, C. orbicularia, Sc. corrivalaria, stb. A leggyakoribb fajok elsősorban az álta. lánosan elterjedt fajok közül kerültek ki, az egyes években az 0. brumata, R. sericealis, illaz A. c-nigrum álltak az első helyen. Porva-Csesznek vasútállomás Északi-bakonyi gyűjtőhelyeim között kétségkívül Porva-Csesznek az egyik leghűvösebb mikroklímájú terület. A Cuha-völgy egyik legerősebben beerdősült szakaszán fekszik, mintegy 350 m magasságban, egy DNy felől érkező kis patak befolyása mellett. Nyugatról a Télizöld-hegy (kb. 430 m), keletről a Cuha-hegy (kb. 500 m) határolja meglehetősen meredek oldalaival, de ez a vadregényes völgyszakasz valójában észak felé (Keselő-hegy 460 m, Zörög-hegy 480 m) és dél felé (Bocskor-hegy, kb. 480 m) is meglehetősen lezárt, ahol csak a Cuha-patak áttörései képezik a kijáratokat. Míg a völgy keleti oldala kissé délnyugatra néz és viszonylag több napfény éri, addig az említett kis patak hatására a völgy nyugati oldalán délre, délkeletre, északra és északkeletre néző oldalak találkoznak, ami változatos erdőtársulásokat eredményezett ( 18. térkép). A völgy keleti oldalán és a nyugati oldal északi felén (a csapda közelében) főleg gyertyán az állományalkotó, közötte kevés bükk, juhar, kőris és néhány szál tölgy. A nyugati oldal (északra néző) déli felén, szintén a csapda közelében, az alacsonyabb szintben még a gyertyán uralkodik, nyírrel keverten, valamivel feljebb azonban már a bükk az állományalkotó, aljnövényzetében Asperula és Oxalis. A völgy aljában viszonylag sok a magaskőris, a vízfolyások mentén az éger, fűz, szil és juhar. Mint már említettem, a köz-