Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)
DR. RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ: Kvantitatív és kvalitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, IV.
vétlen környéken csak néhány szál tölgy található, de a Cuha-völgy oldalában valamivel távolabb fekvő jellegzetes karsztbokor-erdőfoltok még Porva-Cseszneknél is éreztetik hatásukat, amit jól mutat például az Ennomos quercaria HBN. araszolólepke faj itteni megjelenése. Tűlevelű fák a közelben csak elvétve nőnek, az erdőkben néhány szál erdei fenyő, a vasútállomás körül néhány ültetett lucfenyő, valamint a Cuha-patak mellett egy szál vörösfenyő, de valamivel távolabb észak felé kiterjedt ültetett lucfenyőállomány terül el. A közvetlen közelben néhány gyümölcsfa is található (alma, körte, cseresznye, szilva, dió). Az erdőszéli gazdag cserjetársulásokat elsősorban bodza, mogyoró és galagonya alkotja, a patak mellett fűzzel és égerrel keverten. Feltűnő a nyárfák hiánya, a közelben csak néhány szál rezgőnyár található. Gazdag magaskórós társulások, kis területű kaszálórétek és apró veteményeskertek egészítik ki a környék növényzeti képét. A fénycsapda 1972—73-ban 100 W-os normál opál égővel üzemelt, 1974-ben pedig 80 W-os higanygőzégővel (Hg), tehát párhuzamosan a bakonybéli fénycsapdával. A fogási eredmények összehasonlításához ez különösen reális alapot biztosított. Porva-Cseszneken a 3 év alatt összesen 536 faj került elő, ami Somhegypuszta mögött a második legmagasabb érték. A fogott egyedek száma Somhegy és Ráktanya mögött a 3. helyen áll (24 087). Ez jól mutatja, hogy bár a környék ökológiai változatosságban elmarad Somhegypuszta mögött, mégis az Északi-Bakony egyik természetes állapotában leginkább megmaradt tája. Bár néhány személyes északi-bakonyi gyűjtőhelyem mellett ez a 6. fénycsapda, melynek fogási eredménye itt kiértékelésre kerül, a fogott fajok közül 23 eddigi gyűjtéseim során még nem került elő (közülük 3 faj az Északi-Bakonyból azonban már korábban ismert volt), és nem kevesebb, mint 17 fajt a hegység területén eddig csak Porva-Csesznekről sikerült kimutatni (lásd később). Á fogott egyedek száma a Hg-csapdában itt is négy-ötszörösére emelkedett a normálégős gyűjtéssel szemben, de a fogott fajok száma csak kb. másfélszeresére. I. g táblázat: Az 1%-os tömegrészesedést meghaladó fajok száma ezúttal is 24 (9. grafikon), az egyes években 22, 26 ill. 22, ezek együttes tömegrészesedése a szokásosnál valamivel alacsonyabb: 49,8—57,6, ill. 51,1%. A 0,5—0,9%-os részesedésű fajok száma és tömegrészesedése viszont valamivel magasabb az átlagosnál (31, 24, 29: 20,4—15,3— 18,4%). Az egyes években leggyakoribb fajok részesedése közepes értékeket mutat (9,0—7,4, ill. 6,9%), a háromévi átlag alapján viszont ez az érték meglehetősen alacsony (5,1%), mert az egyes években leggyakoribb fajok más években viszonylag alacsony egyedszámban jelentkeztek. Mindhárom évben viszonylag egyenletes egyedszámban fogott fajok voltak a gyakoribbak közül a R. sericealis, E. transversa, G. pzisaria, M. procellata, E. bistortata, Sc. nigropunctata, E. pyráliata, C. exanthemata és H. immaculata (sorrend az I. g táblázat szerint), ezek részesedése a Hg-csapdában tehát erősen csökkent. Egyenletes tömegrészesedéseket mutattak az E. lurideola, M. miniata, S. lubricipeda, E. imbecilla, S. exclamationis, M. tentacularia, S. menthastri, P. chrysitis és R. ferruginea, ami a Hg-csapdában erős egyedszám-emelkedést jelent. Erősen ingadozó tömegrészesedést mutattak pl. a C. pennaria, O. brumata, 0. gothica, C. vaccinii, P. alchemillata, T. griseata (amata) és H. proboscidalis. Erősen ingadozó évi egyedszámokat a leggyakoribb fajok nagyobb része, közülük különösen feltűnő pl. a C. pennaria, P. alchemillata, H. pyrithoides, A. aescularia és a D. falcataria, továbbá egy sor faj, melyek egy évben igen gyakoriak voltak, egy másik évben pedig egyáltalán nem kerültek a csapdába (N. janthina, N fimbriata, B. nubeculosa, Ph. bucephala, C. leucographa és A. limacodes). Mindhárom évben elérték vagy meghaladták az 1%-os tömegrészesedést a következő fajok: C. vaccinii, E. lurideola, M. miniata, S. lubricipeda, E. imbecilla, R. sericealis. Csak az első két évben (normálégős gyűjtés) : O. brumata, E. transversa, T. griseata, N. tentacularia, G. pusaria, M. procellata, E. bistortata, Sc. nigropunctata, E. pyráliata, G. exanthemata. Csak a 2—3. évben: O. gothica, O. cruda, S. clathrata, H. proboscidalis, X. spadicearia, Ph. fuliginaria. Csak a Hg-csapdában 1%-ot elérő fajok voltak (1974) a P. alchemillata, A. c-nigrum, S. exclamationis, 0. plecta, B. betularius, H. pyrithoides, L. marginata, 0. stabilis, A. aescularia és a L. hirtaria. Csak egy normálégős gyűjtőévben: C. pennaria, M. pollens, Sc. immorata, E. defoliaria, Sc. chenopodiata, A. gamma (1972). illetve S. menthastri, E. alternata, H. immaculata, E. haworthiata (1973). Az I. g táblázaton kívüli fajok közül meghaladták a 0,5%-os tömegrészesedést 1972-ben az E. vulgata (0,9%), St. dimidiata (0,7%), 0. christyi (0,7%), Th. decimalis (0,5%), T. crataegi (0,5%) ? G. ru-
