Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 1. (Zirc, 1982)
DR. KROLOPP ENDRE – DR. VÖRÖS ISTVÁN: Macro-Mammalia és Mollusca maradványok a Mezőlak-Szélmező pusztai tőzegtelepről
tott állásúak, az occipitale régió méretei a legnagyobbak az összes koponyák közül. A 3. sz. aduit bikakoponya méretei a nádasdladányiéval egyeznek meg, szarvcsapjai szintén zárt állásúak. A tőzegtelepekből előkerült bikaszarvcsapok formája és szarvállása alapján megállapítható, hogy a Kárpát-medencében az óholocén időszakban a „közép-európai előreálló, zártabb" szarvú (BÖKÖNYI, 1972) — „erdei (hegyvidéki), rövidebb" szarvú (SZÁLAY, 1917); és a „délkelet-európai felfelé álló, nyitottabb" szarvú (BÖKÖNYI, 1972) — „síkvidéki, hosszabb" szarvú (SZALAY, 1917) őstulkok egyidőben fordultak elő. A hosszú (790—710 mm), a közepes (685 mm) és a rövid (582—567 mm) szarvcsapok aránya 9 : 1 : 2. A zárt és a nyitott szarvállású szarvcsapok aránya pedig 8 : 5. A magyarországi korai holocén őstulokpopulációkban — BÖKÖNYI, S. által közölt (1962) adatok és az újabb adatok alapján — a hosszú (760—732 mm), a közepes (678—620 mm) és a rövid (520 mm) szarvcsapok aránya 4 :8 :1. 3. táblázat ŐSTULOK KOPONYA- ÉS SZARVCSAPMÉRETEK (mm) Korszak ÖHOLOCÉN KORAI HOLOCÉN Nem 9 99 n X min.-max. n X min.-max. n X min.-max. Szarvcsap hossza 11 706 567—790 485 13 673 520—760 5 457 360—540 horizontális átm. 12 120 106—137 80 19 117 100—141 15 84 77— 87 vertikális átm. 12 97 81—109 68 19 97 82—112 15 69 63— 74 báziskörméret 12 345 298—370 230 21 342 305—380 15 242 220—258 csúcstávolság 3 664 590—800 terpesztés 4 885 840—940 (tangentialis sz.) Intercornualis sz. medialis 8 215 166—270 187 lateralis 7 293 250—335 237 Homlokszélesség legkisebb (fs—fs) 7 227 218—234 190 legnagyobb (Ect-Ect) 5 289 273—305 253 Agykoponya magasság (B—Op) 7 211 192—235 182 legn. sz. (ot—ot) 7 291 248—310 legk. sz. (As— As) 6 196 170—233 153 Condylus occ. sz. (c—c) 7 128 115—140 110 A korai holocén őstulkok szarvcsapjai az óholocéniekhez viszonyítva megkisebbedett, megrövidült; bázisátmérőinek mérettartománya kiszélesedett, a báziskörméret mérettartománya pedig beszűkült (báziskeresztmetszet kör alakú). Feltételezhető, hogy az óholocén őstulokpopulációban dominánsan előforduló „síkvidéki, hosszú-zárt állású" szarvú őstulkokat a második migrációs hullámban az „erdei, rövidebb-nyitott állású" szarvú őstulkok váltották fel, de ebben az időszakban is előfordulnak a hosszú és a rövid szarvú egyedek is. MARMAGASSÁG Magyarországon az örjeg tőzegterületéről kerültek elő nagy számban (48 db) ép hosszúcsontok, melyeknek hosszméretéből az óholocén őstulkok marmagassága kiszámítható (BÖKÖNYI, 1972). Az őstulkok marmagasságát a Kárpát-medencére lokalizált MATOLCSI-féle (1970) koefficiensek alkalmazásával számítottam ki:
