Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Második fejezet: A helynevek
A B a la t on-ni éllé ki lakosság néprajza. 37 csak — a hely szinén. Ezt pedig nem Pesty érdemeinek kisebbítésére, hanem a magyar faj konservativizmusának jellemzésére jegyzem meg. Pesty F. tehát megadta a kitűnő módszert, úttörésével egyszerre óriás anyagot szerzett be, mely egyes kisebb kérdésekben sokszor kitünően felhasználható, de egy adott vidék helyneveinek feldolgozásánál csak tájékoztató, de nem forrás; forrás csak annyiban, a mennyiben olyan, ma már életben nem levő, helynevekről van szó, melyek a gyűjtemény keletkezése idejében még élő nevekül használtattak. Alább példa igazolja ezt. A helynevek anyagának gyűjtését Pesty után a «Magyar Nyelvőr» czímű folyóirat vette át. Ennek csaknem minden kötetében találunk helynév-gyűjteményeket az ország legkülönbözőbb részeiből. E gyűjtések ugyan annyiban tökéletesebbek, hogy a gyűjtőkben több kedv és érzék lévén hasonló dolgokhoz, ugyanazon község határán belül a helyneveket teljesebben gyűjtötték össze, mint a jegyzők, de általában véve a legtöbb jóval mögötte áll a PESTY-féle gyűjtéseknek, mert csak a névanyagot adja s a névhez fűződő magyarázatokat egyszerűen mellőzi. Sajnos, hogy a szerkesztőség az anyagot rendszerint azon nyersen közölte, a hogy az beérkezett s még a PESTY-féle gyűjtést sem vette figyelembe, a mely pedig — ha már a vidéki gyűjtők nem férhettek hozzá — neki rendelkezésére állott. Mi lett ennek az eredménye, legott kitűnik. A «Magyar Nyelvőr» 29 évfolyamában Balaton-melléki ötven községünk közül csak egyetlenegynek vannak kiadva a helynevei; a zalamegyei Kővágó-Örs helyneveit közölte Fridrich Ferencz a X. kötet (1881.) 478—479. lapjain. Ez az egész czikkecske pedig nem egyéb, mint a PESTY-gyűjtemény adatainak a forrás megnevezése nélkül való kiírása és közlése a másoló saját neve alatt és hibáival, a ki különben az olvasóval még azt is el akarta hitetni, hogy kutatásai «régi okmányleveleken» alapulnak. Pesty FRiGYES-nek Kővágó-Förs helyneveit 1864-ben Ujváry János jegyző gyűjtötte össze és küldte be s megérdemli, hogy nevét külön megjegyezzük, mert czikke az egész PESTY-gyűjtemény egyik legtökéletesebb gyűjtése, s azok a régi oklevelek, melyeket Fridrich emleget, nem egyebek, mint Ujváry jegyző derék munkálata, melyet Fridrich akár a budapesti M. N. Múzeumban, akár a kővágó-eörsi jegyzői iroda levéltárából egyszerűen lemásolt, a nélkül, hogy az Ujváry által említett okleveleket csak látta volna is. Ezek után pedig természetes, hogy a «Magyar Nyelvőr»-nek a Balaton-mellék helyneveire vonatkozó ezen egyetlen czikkét egyáltalában figyelembe nem veszem. Ezenkívül, tudtommal, a Balaton-mellék falvainak helyneveiből mindössze még csak Herman Ottó közlött összesen hetet akkor, mikor a tihanyi halászok egyik halászati különlegességét, a «látott hal» fogását írta le s ezzel összefüggésben felsorolta azt a hét hegynevet, melyet a halászok «tekintőkül» használtak.1 Ezeket Tihany helyneveinek felsorolásánál mi is figyelembe veszszük. A helynevek anyagának gyűjtését a néprajzi monographiák keretében én magam mindenkor első feladatomul tekintettem s a helyszínén való gyűjtés közben Pesty kitűnő utasításainak állandó szemmeltartása mellett a gyűjtés módszere jelentékenyen tökéletesedett különösen azzal, hogy a helynevek fixirozására veze1 Herman O. : A magyar halászat könyve, I., 435. és Herman O. : A Balaton halásztopo- graphiája, tekintettel a tó tükrének felosztására és a tófenék ismeretére; Földrajzi Közlemények, XX. (1892.), 220. 1.
