Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
320 1 Balaton-melléki lakosság néprajza. kepebélit adni ; úgy hasonlóképen az szolgáló mester is tartozik mindvégig világosan lenni, kit ha nem cselekszik, büntetése 0- 33. «9. Az ifjú halászmester az öreget, az öreg az ifjút tartozik megbecsülni; & 33. «10. Minekelőtte az asztalhoz ülnének az halászmesterek, ebédnek és vacsorának idején, ezen specificált punctumokat tartozik az czéhnlester hivatala szerint előszámlálni, olvastatni és meginteni, hogy az megmutatott büntetéseket kiki elkerülhesse.» Büntették tehát a káromkodást, a messzi ülőre szóló felköszöntést, a pohár feldöntését és eltörését, az asztalon való alvást, a helycserét, az egymás meg nem becsülését, a megrészegedést ; ápolták a kézfogást s nem tűrték önkormányzatuknak azzal való megsértését, hogy valaki a főbíróhoz menjen panaszra. Herman Ottó magyar halászat könyvében a komáromi halászok czéhlevelével ismertet meg, mely 1696-ban kelt s Lipót császár aláírásával van ellátva; Herman az articulusok kivonatát is közli, s ha azt összehasonlítjuk a keszthelyi articulusok- kal, melyek másolata, mint láttuk, 1713-ból való, olyan egyezéseket találunk a kettő között, a melyek igen valószínűvé teszik, hogy a keszthelyi articulusok eredetije is körülbelül a komáromival egyidőben állíttatott ki. A komáromi articulusok 1. pontja kötelességgé teszi a vallásosságot és zászlóállítást; a keszthelyi 1., 2., 14. és 15. pont szintén ; ez ugyan a zászlóállításról nem szól, de azért, mint láttuk, volt zászlója, mert arra fizetni kellett. A komáromi 2. art. elrendeli, hogy a halászok újévkor gyűlést tartsanak s válasszanak czéhmestereket, a kik a 3. art. szerint esküt tesznek. A keszthelyi articulus 13. pontja a választást pünkösd második napjára teszi, a megválasztottakat szintén hitre kötelezi. A komáromi 4. art. a czéhbe belépőket esküre s az öreg halászt 24, a koczást 12 frt fizetésre kötelezi; a keszthelyi 12. pont hasonlóképen intézkedik, de a belépés díját 6 írtban állapítja meg, a mi azonban, mint láttuk, idővel változott; a fizetésben különbséget Keszthelyen csak a származás tett, a mennyiben czéhbeli ember fia a járandóság felét fizette. A komáromi 5. art. a vasárnap megünnepléséről rendelkezik ; a keszthelyi 3. art. szintén. A komáromi 6. art. szerint a gyűlések mindig szombati napon tartatnak s azokat a «.szolgáló mesterek'» mondják be; a keszthelyi articulus ugyan a gyűlés napjáról nem emlékezik meg, de a «szolgáló mestereket» igen jól ismeri. A komáromi 7. art. a gyűlést mulasztók büntetéséről gondoskodik s erről intézkedik a keszthelyi 10. art. is. A komáromi 8. art. a káromkodást sújtja, a keszthelyi 4. art. hasonlóképen. A komáromi 9. art. sújtja a halászt, ha «gyalázat esett»; ezt részletezi a keszthelyi 5., 6. és 8. art. is. A komáromi 9., 10., 11. és 15. art. a szabados halászatról intézkedik, természetesen a maga sajátos helyi viszonyai szerint ; ezekhez az articulusokhoz kell hasonlítanunk a keszthelyi 9. art.-t, mely ugyancsak a szabad halászatot tárgyalja. A komáromi 12. art. megbünteti azt, a ki horgát más horgára veti; a keszthelyi 7. art. hasonlóképen. A komáromi 13. art.-nak, mely elrendeli, hogy a könnyelműen gazdát cserélgető legény ne fogadtassék fel, továbbá a 16. art.- nak, mely a nem czéhbelitől a halat elvéteti, s végül a 17. art.-nak, mely remeklést követel, a keszthelyi articulusokban nincsen párja. A komáromi 18. art., hasonlóan a keszthelyi 16. art.-hoz, fogadalom az articulusok megtartására. A komáromi 14. art. kimondja, hogy a ki a temetésről elmarad, 4 pénz bírságot fizet. Igaz, hogy a keszthelyi articulus erről közvetlenül nem intézkedik, de hogy a czéh maga nemcsak erről, de a temetési költségekről is gondoskodott, kitűnik a következő jegyzőkönyvi adatból : «Anno 1770, Die 20ma Maji. Végezte a böcsületes czéh
