Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
366 A Hala ton-in éllé k i lakosság néprajza. az öreghal alája ment ikrát falni, a halász pedig csolnakjáról vagy 2 m. kerületű szákjával csendesen a zsombék alá merített s azt halastól, mindenestől kiemelte. Ma már nem gyükereznek, ilyen nagy szákot már én sem láttam, de Herman idejében még megvolt (310. 1.). A turbukhdló. — A hajtó halászatnak specziálisan balatoni szerszáma a tur- bukhdló; ezt és a vele való halászatot vagyis a turbnkolást Herman O. könyve 317. lapján így írja le: «A Balaton déli részén élt azelőtt a hajtó-halászatnak egy neme, mely turbókolás néven járta s melynek főszerszáma a turbukháló volt. Ez a turbuk- háló alapjában olyan volt, mint a kecsegeháló, t. i. két öregszemű tükörháló közé finom, apróbb szemű léhésháló volt fogva, tehát a háromsorosak közé tartozott. Hossza 10 m., szélessége 1 m., ina ólmos, apacs helyett pedig csak kötélzete volt. A turbukhálóval való halászatot két bödönhajó űzte, úgy, hogy a hálóval a kisebb nádüstököket bekerítették s az üstököt a buklórúddal, mely 4 — 5 m. hosszú tolórúd volt, meghajtották. A halászatnak ez a módja a nád tövén megfekvő halakra, ú. m. csukára és pontyra volt számítva, különösen az utóbbira, a melyről a tóságok halászai országszerte azt tartják, hogy azért fekszik meg a nádak tövén, mert az ifjú gyökérsarjakat a szájába veszi és szopogatja». Minthogy Herman ezt a szerszámot úgy írja le, mint a mely «élt azelőtt» a Balaton mentén, vagyis a mely az ő kutatásai idején már nem volt meg, kipusztult s így a leírást is csak, a nép bemondása alapján tudta megadni, kétszeresen érdekelt e szerszám s noha nem sok reménynyel, elkövettem mindent, hogy e szerszámra s a vele való halászatra vonatkozó ismereteinket kibővítsem. Kenéséről kiindulva, a Veszprém—zalai parton végig egészen Szigligetig sehol semmiféle nyomára nem akadtam a turbukhálónak; a halászok még a turbuk szót sem ismerték. Szig- ligeten kaptam az első nyomot; a szigligeti vizet a kilenczvenes években Kovács István bérelte, tőle pedig a buzsáki tótok bírták albérletbe a halászatot; ezek a buzsáki tótok halásztak itt turbikháló\al s innen ismerték a szigligetiek is, a kik maguk azonban soha sem halásztak vele. A háló háromsoros volt s a nádüstökök bekerítésére szolgált. Szigligeten túl Balaton-Ederics halászai erről a turbukhálóról már mit sem tudtak, Meszes-Györökön a háló soha sem volt használatban, de ismerték Keszthelyről, sőt itt mondták azt is, hogy az máig is megvan és pedig eleven alkalmazásban Vörsön. Kenéséről kiindulva, de a veszprém-somogyi partokon haladva végig, a tur- bukhálóra vonatkozó első adatot Balaton-Csehiben kaptam. A háló háromrétű volt, de egészen másként használták, mint azt Herman leírja és pedig kétféleképen: rekesztő- és eresztő-hálónak is. Első esetben az árkokat rekesztetrék el vele, aztán bukálóval jó messziről neki hajtották a halakat, melyek így neki iramodva a háló hármas szövevényének, abba menthetetlenül beleakadtak. A másik esetben eresztőháló módjára éjszakára kiengedték a vízbe s reggel a zsákmánynyal együtt felszedték. így azonban csak a berekben halásztak, a Balatonban a turbukhálót egyáltalában nem használták. Fonyódon az egykori halászbérlőnek, RosENBERG-nek megmaradt szerszámait átnézvén, meglepetéssel láttam köztük a turbukhálót, még pedig ÍOO öles nagyságban. Ennek a története az, hogy a fonyódi halászok a buzsáki 132. ábra. A turbukháló egy darabja.
