Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
A Balaton-mei léki lakosság néprajza. 367 tótoktól átvették és megtanulták a turbukháló kezelését s halásztak is vele, de csak a berekben; a Balatonban soha. Mikor aztán mintegy 35 évvel ezelőtt a Rosen- BERG-ék vették bérbe az itteni hálászatot, a hálót már itt gyakorlatban találták s megpróbálták alkalmazni előbb kicsinyben, utóbb nagyban a Balaton taván; akár- mily nagy volt is a háló, neve mindig turbukháló maradt. — Balaton-Kesesztúron a turbukhálót szintén ismerték, de úgy itt, mint Balaton-Szentgyörgyön azt csak a berekben használták, majd a Herman által leírt módon, majd úgy, hogy kieresztették a vízben s a halat messziről bukálóval neki hajtották; mindkét helyen azonban a szerszámot a berki tótságnak tulajdonították, mely a balatoni magyar halásznak soha sem volt szerszáma. Végül Keszthelyen, az odavaló halászok szerint turbuk- háló legalább 20 év óta nincs s ugyancsak szerintük az berki szerszám volt, mely Keszthelyen (a zalai Balaton-parton) soha túl nem terjedt. Vörsön aztán kiderült, hogy ott a turbukháló nemcsak «azelőtt» élt, hanem él mai napig is, azt 1899 deczemberében — tehát teljes 12 évvel Herman könyvének megjelenése után — magam is láttam, sőt két példányt a M. N. Múzeum Néprajzi Osztálya számára szerencsésen meg is vettem (132. ábra). A vörsi halászok ezt a hálót háromféleképen használták. Az egyik mód az volt, a melyet Herman is leírt, s így azzal itt már nem foglalkozunk s csak képét mutatjuk be a 133. ábrán. A másik esetben a halász kieresztette a hálóját a vízben, azt sarkosan /\ állította fel, csolnakján került egyet s a halakat buklóval neki hajtotta a hálónak s mikor visszaért a hálóhoz, azt a zsákmánynyal együtt kiemelte. A harmadik mód lénye133. ábra. Turbókolás a Balatonon.
