Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Második fejezet: A helynevek
A Balaton-melléki lakosság néprajza. 41 50.— 51. Nem tudják.— 52. Küszhegy alatt bozót lap volt, tele küszhallal; Karányi egykor birtokos. — 53. Nem tudják: «hallottam, hogy volt esetje, hogy mi, már nem tudom». A névanyag ilyetén feldolgozása rendkívül tanulságos. Látjuk belőle, hogy a nevek egy jelentékeny része a helyi viszonyoknak teljesen megfelelő nevet kapott; egy másik része a birtokostól nyerte nevét; s e nevek megmaradtak akkor is, mikor a tájék már megváltozott; Rákmász ma is, noha ott ugyan senki sem fog ma rákot; Aklos ma is, noha azt az aklot a mai emberek már csak hallomásból ismerik, s Pintérvölgy ma is, noha azóta már többször gazdát cserélt ; a Fekete-tó megszűnt létezni már, de neve még él stb. És mennyit nyer érdekességben ez az anyag, ha tudjuk, hogy e nevek közül a Gám már 1138-ban, Törék és Jód már 1229-ben szerepel okleveleinkben s így e nevek csaknem 7—800 évesek már! Látjuk azt is, hogy ezeken kívül van még egy sereg név, melynek sem jelentését, sem eredetét a nép nem ismeri, mint p. o. Botramász, Pentőlle, Zila, melyekre nézve a történelem sem ad felvilágosítást, stb. De e helyütt nem akarjuk az anyagot rendszeresen feldolgozni, hanem csak az anyaggyűjtés technikáját megismertetni s a már egyszer összeállított névanyagnak a néppel való ezen feldolgozása e tekintetben is igen tanulságos, mert a részletes kikérdezés révén kerültek elő a következő helynevek: 54. Fekete-tó, ad Num. 32. Zsidórét (mint synonym vagy inkább régi elnevezés), 55. Halomvölgy, 56. Jódi szentegyház, 57. Nyakócs. 58. Borjukóla, 59. Kavala v. Kabola, 60. Bőre völgye, 61. Szarkás völgy, 62. Arosi völgy, - tehát nem kevesebb, mint 9 új név és egy synonym vagy inkább régi név. A gyűjtő munkálat e második részének befejezéséül azután elővettem elsőben a katasztrális névanyagot s az abból kimaradt nevekre nézve kérdeztem ki embereimet, s akkor meggyőződtem arról, hogy csak azok a nevek maradtak ki, melyeket a nép tényleg soha sem használt és nem is használ, melyek tehát kizárólag a mérnökük csinálmányái voltak, s arról is, hogy a néptől átvett nevet a mérnök sokszor hibásan írta fel (p. o. az adott esetben Horhat helyett Horhadó). Végül elővettem Pesty lapját is, ebből pedig meggyőződtem arról, hogy az ő nyolcz elnevezéséből (a kilenczedik, Bőre vára, nincs a kilitii határban) a rendszeres felvétel folyamán egy sem maradt ki, de meggyőződtem arról is, hogy a nép sem a Szent Gellért utolsó miséjéről, sem Kupa vezérnek a Bőre várban való lakásáról mit sem tud, s így itt a jegyző olyan hagyományokat vélt Kilitiben hallottaknak, melyeket másutt, úri és papi körökben hallott. Hogy a két idézett jegyzéknél a rendszeres felvételijén nyert helynévjegyzék mennyivel gazdagabb, arra itt külön utalnom nem kell s a gyűjtésnek előadott módszerében rejlik az a valószínűség is, hogy ez a jegyzék tényleg teljesen kimeríti a helynevek anyagát. De itt még nem állottam meg. Ezután következett a helynevek anyagának fixirozása. Kiterítettem a katasztrális térkép összefoglaló lapjáról készített másolatomat, melyen már egyes nevek úgyis fixirozva voltak és segítségül véve a táborkari térképen is szereplő neveket s az egyes neveket bevezettem — számuknál fogva — oda, azon nevek közé, a hová azt a nép meghatározta. Ebben a munkálatban a fő szerep persze a birónak és jegyzőnek jutott, a kik a térképen is tudtak tájékozódni s rövid gyakorlat után a katonai térképből leolvasható domborzati viszonyok alapján feltett ellenőrző kérdésekkel a nép embereitől mindig meggyőződhettem arról, vájjon a névnek megfelelő számnak jó helyet jelöltek-e ki a biró és jegyző.
