Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hetedik fejezet: Lakodalom, keresztelő, temetés
A Balaton-melléki lakosság néprajza. 393 leány korában megtanulja, hogy házasságának első pár évében gyermekének nem szabad lennie s megtanulja már akkor azt, miként védekezhetik az ellen. Ha aztán az első év mégis meghozza az első gyermeket, az az asszony a nép mulatozásaiból csaknem teljesen ki van zárva. Ha ez az első gyermek fiú, a férj évekig nem él a feleségével, csakhogy több gyermeke ne legyen; a nő ebbe teljesen belenyugszik, egészen természetesnek találja, hogy az urának szeretője van. Egy fiatal menyecske, kinek egy fia voh csak, mikor azt kérdeztem, lesz-e még gyermeke, határozottan felelte, hogy nem s arra a kérdésemre, hogy hát inkább hagyja-e az urát hűtelenkedni, paraszt-czinizmussal felelte: «rossz egér az, a kinek csak egy lika van!» A legritkább eset, hogy az így elhanyagolt asszony panaszszal éljen, s mikor ezt az egyik faluban a menyecske megtette s papjához fordult, valóságos közmegvetés tárgya lett. Ha az első gyermek leány, akkor még elő szokott fordulni, hogy egy második gyermekért áhítoznak; de jaj annak az asszonyak, a ki két leányt szül egymásután, arra az ura többé rá sem néz, ahhoz egy jó szava sincs. Micsoda megmételyezett erkölcsi felfogás az, mely k . . . ának mondja a sok gyermekes család anyját, tisztességesnek pedig azt az asszonyt tartja, a kinek csak egy gyereke van. Szinte közmondás a Balaton mellékén, hogy csak a szegénység, a pásztorok és a zsidók teszik a szaporaságot. Az, a mit itt leírtam, csak halvány képe annak a trivialitásnak, a mely a nép közt az egyke-rendszerrel meghonosodott s a mely a házasság szentélyét a bordélyháznál is jobban lealacsonyítja. És ezek az undok üzelmek épen a kisbirtokos református lakosságot fertőzték meg, a melyet a Balaton mellékén a törzsökös magyarság típusaként szeretünk tekinteni. A szaporodás korlátozása a Balaton mellékén két módon történik, az egyik a nemzés megakadályozása, a másik az embryo megölése. A fogamzás megakadályozása újabb keletű, használják rá a franczia ipar gummi-termékeit, sőt már az ú. n. méhzárakat is; ezeket saját szememmel láttam a somogyi partok falvaiban; nem egy menyecske ijedten kapta ki kezemből tűszerszámjait tartó dobozát s a szorgos nyomozás, dévaj vallatás, mindenkor igazolta feltevésemet, hogy ilyesmit rejtegetnek előttem. Soká nem tudtam megtalálni a terjedés módját, a terjesztőket magukat. A gyógyszerészek, a kikkel erről beszéltem, mit sem tudtak róla s több esetben semmi okom sem volt informácziójuk jóhiszeműségében kételkedni. Végre is parasztasszonyok árulták el, hogy a vándorkereskedőktől (zsidóktól) szerzik be szükségleteiket s ha épen erre alkalom nem kínálkozik, a franczia ipartermékeket puha selyemkendővel pótolják, vagy extern eja- culatióval védekeznek a fogamzás ellen. A embryo megölése sokkal általánosabb és régibb keletű. Mindaz, a mit erről összegyűjtöttem, nem sok, de borzalmasan szörnyű. Kezdetben az asszonyok maguk nem mertek önmagukhoz nyúlni, hanem voltak bizonyos kenő asszonyok, a kik az embryot «eldörgölték». A kenésnek azonban sokan estek áldozatul, a hatóság figyelmes lett, a kenő hírben álló helybeli asszonyokat felügyelet alatt tartotta. A nép asszonyai ezekhez többé nem mertek fordulni, hanem felhasználták a vándorló kenőasszonyokat (czigányokat), a kik ma itt, holnap ott ütik fel sátorfájukat, nehezen nyomozhatok s alig üldözhetők. A csendőrség azonban ezekre is kivetette hálóját s akkor a nép asszonya önmaga és önmagán alkalmazta azokat a szerszámokat az embryo elhajtására, a miket eddig itt-ott eltanult. Élesre hegyezi a lúdtollat, vagy az orsót s azzal a saját méhébe hatol s felszúrja vagy hasítja az embryo tömlőjét; hajtószerül beveszi a thujamagnak vagy levélnek, sáfránynak,
