Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hetedik fejezet: Lakodalom, keresztelő, temetés
392 3. B a la ton-m e lié ki lakosság néprajza. néprajzi indiseretiók gyűjtése a legnehezebb. Egy adatot mégis kaptam, melyet Somogy és Zala több balatonparti községében jegyeztem fel s ez igen jellemző a nép gondolkozására: Régen az új pár felment a héjba (padlásra) s ott egy jármon hált először, hogy összehúzok legyenek. Bemondóim azt mondták, «régen» volt ez így, okom van rá hinni, hogy e szokás máig is él. Ezalatt a vendégségnek felkínálják azokat az ajándékételeket, sültet, kalácsot stb., a mit a menyasszony szülőinek háza részéről küldtek s miután azt közrebocsátották és elfogyasztották, folyik tovább a táncz kivilágos kivirradtig. A kik reggelig mulatnak, azok reggel a már előbb elszéledt és aludni tért vendégeket sorra látogatják; ilyenkor vitték magukkal az életfát; aki aludt, azt az ágyhoz lelánczolták, lekötözték; minden háztól kérnek, ha alusznak a háziak, lopnak — a lopás ez esetben meg van engedve — kolbászt, tojást s egyéb ételneműt azzal elkóborolnak vagy az új férj házához vagy valamelyik pinezéhez s ott mulatoznak tovább, míg az ételből és italból tartott. Ez a kóborlás vagy a tyúkverő. Ugyanezen nap reggelén az új pár a templomban megáldatja magát; áldás után a pap jó tanácsokat ad s az új pár még egyszer kezet fog, mintha ismét hűséget fogadna egymásnak. Ez az egyházkelő. Esküvő után első vasárnap az új férj szülei a menyecske szüleihez látogatnak el, második vasárnapon a menyecske szülei a férj szüleihez; mindkét esetben szű- kebb körű családi vendégséget tartanak, melyet az új párral együtt költenek el. Ez a nászebéd, kisvendégség, kislakodalom vagy kárlátó. II. A szaporodás korlátozása. A Balaton-melléki családi életet az utolsó időkben mind jobban és jobban mételyezi meg egy bűn s ez a szaporodás korlátozása. Már a 30. lapon rámutattunk arra, hogy miként nyilvánul ez meg az egy háztartáshoz tartozó egyének átlagos számában; az északi parton egy háztartáshoz átlag 5‘9, a délin 71 egyén tartozik, megmondtuk okát is, hogy t. i. a reformátusok a vagyon megosztásától való félelmükben az egy gyermekrendszerhez folyamodtak s a gyermekek számának a szülők bűnös akaratából való korlátozását bélyegzi meg az 5'9 szám is. Természetes, hogy minél kisebb a parasztbirtok, annál inkább fél a gazda annak a felosztásától s annál jobban ragaszkodik az egyke-rendszerhez. A 110. lapon kimutattuk, hogy ez a nyavalya a Balaton mellékén 1865 körül honosuk meg és pedig a reformátusoknál, a kik a Balaton mellékén a törzsökös parasztbirtokos elemet jelentik, hogy ez a református elem számbelileg az 1865. évet követő 25 év alatt többet vesztett, mint a mennyit nyert az azt megelőző 35 év alatt ! Azóta a reformátusoktól eltanulták ezt a bűnt a katholikusok is, különösen az északi part vegyes lakosságú kisebb falvaiban a kisebb parasztbirtokok tulajdonosai Ez az egyke-rendszer megmételyezi az egész erkölcsi felfogást s ha kissé bizalmasabb közelségből ismerjük meg a parasztságot, különösen női részét, valóságos elszörnyedéssel kell látnunk az erkölcsi felfogás tökéletes megváltozását, csaknem teljes levetkezését. Ezeket a dolgokat nem lehet körülírni, ezeket úgy kell megnevezni, mint a hogy a nép teszi, ha egész förtelmességüket meg akarjuk érteni. így a legnagyobb szégyennek és gyalázatnak tartják, ha az uj asszony lakodalma után csakhamar terűbe esik. Micsoda lelki tisztaságot visz be a házas életbe, a ki már
