Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hetedik fejezet: Lakodalom, keresztelő, temetés
A Balaton-melléki lakosság néprajza. 391 forgók (kisegítők) adják fel. A vőfények minden ételt felszólnak (vagyis megversel- nek) s minden vendéget felköszöntenek. Mikor a muzsikusokat köszöntik fel, akkor gyűjtik a hangászpénzt, a mi a zenészeké. Az ételek sora csaknem kifogyhatatlan: körmös (tyúk) leves, marhahús paradicsommal, száraz sütemény, becsinált vagy paprikás tehénhús pörkölt módra (vagy mind a kettő), túrós vagy diós mácsik, töltött káposzta disznóorral vagy disznófarkkal (mely utóbbit tüntetőén a menyasszony felé fordítják vagy épen tányérjára is rakják), pecsenyék (baromfi és póka = pulyka), sült tészta és «bor elég». A lakodalmat a czukros kása (tejbefőtt s aprószőlővel kevert darakása) végezi be, ezt hozzák be a szakácsasszonyok s ez után szedik — vaskannába — a kásapénzt, a mi a szakácsnőké. Néhol, különösen a sváb-utódoknál még megvan az a szokás, hogy a lakoma alatt a menyasszony czipőjét ellopatják. A násznagyok a vendégek közt az asztal alá bujtatnak egy erre előre kioktatott kis gyereket s ez a menyasszony egyik czipőjét, persze ennek tudtával és beleegyezésével, lehúzza s az egyik násznagynak átadja. A násznagy a vőfényeket tréfásan megrója, hogy mért nem vigyáztak jobban a menyasszony czipőjére, mire a vőfélyek ezért váltságdíjat fizetnek; a násznagy a pénzt a czipőbe teszi, körülhordozza a vendégek közt, mindenütt kér pénzt belé — bölcsőmadzagra. E szokás kezd nagyon lemaradozni s bölcsőmadzagra most már a menyecsketáncz alatt gyűjtenek. A mint a lakomának vége van, asztalt bontanak, a házat kisöprik s megkezdődik a táncz, mely éjfélig tart; ezen kiki azzal tánczol, a kivel akar. Tánczolják a csárdást, de már igen romlott formában, a németest, a csoszogóst, a valczert, a polkát és a «padra Kati!»t (— pas de quatre). A menyasszonynyal kiki tánczol- hat, most még «ingyen a táncz», éjfél után már fizetni kell érte. Éjfélkor a zaj elcsöndesül, a nyoszolóasszony az ujjai közé fogott három szál gyertyával a menyasszonyhoz megy s elvezeti a szomszéd házába, a hol a menyasszonyi koszorút leveszi fejéről, hajába fésűt dug, a köré kontyot teker s beköti fejét bécsi piros keszkenővel — menyecskésen, homloka körül simán, a kupán csokorba. A menyasszonyi koszorú (csinált virág) a bekísérő vőfényé lesz, a lq azt a kalapja köré tűzi. A menyecskét most már az idősebb kérő és kiadó vezetik vissza égő gyertyával kezükben a lakodalomba, ott beköszönök, aztán elkapja a vőfény, egy tányérba pénzt dob, elkiáltja: «Eladó a menyasszony!», egyet fordul vele s ezzel megnyitja a menyecsketánczot, melyet a Balaton mellékén ma már, mikor a tulajdonképeni menyasszonytáncz szokása elmaradt, többnyire menyasz- szonytáneznak vagy sortáneznak neveznek. «Enyém a menyasszony!» kiáltanak hetykén a legények s a ki résen áll s elsőnek dob pénzt a tányérba, azé a következő fordulás. A menyecsketánczban néhol sorrendet tartanak (s ez bizonyára az eredeti állapot); egyik helyen a menyasszonynyal először tánczolnak a kérők, a k’iadók, aztán a vőfélyek és úgy a többiek, végzi pedig a vőlegény; másik helyen a vőlegény tánczol elsőnek a menyasszonynyal s ő is végzi be a menyecsketánczot Mikor már mindenki tánczolt a menyasszonynyal, a vőlegény nagyobb pénzt dob a tányérra, akkor övé a táncz s az a táncz az utolsó is egyelőre. A mi pénz a tánczból begyűlt, azt az új asszony kapja — bölcsőmadzagra. A menyecsketáncz után szünet következik. Az új pár ekkor lehetőleg feltűnés nélkül eltűnik, hogy elháljanak; de jajj nekik, ha észre veszik őket, hangos kaczagások és csufolódó megjegyzések közt küldik az új párt aludni. Az első elhálás néprajzi titkairól vajmi nehéz valamit megtudni, hiszen az egész világon a
