Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
364 A B a la ton-mei ló ki lakosság néprajza. tóból hozta át a kárászt egy korsó vízben a Belső-tóba, mert azelőtt nem volt benne hal; történt pedig ez úgy 1845 körül, abban az évben, mikor akkora volt a Balaton áradása, hogy Siófokon a házak is szétomlottak. De halászott a tihanyi a félsziget csúcsán levő Lápban is (melyet Herman Láb-nak hallott); ez a Láp mindenképen veszedelmes hely volt, sok marha fult bele, vize 1—2 öles volt, fogtak benne hatalmas csukát és pontyot, s mintegy 25 esztendeje, hogy a hal kifogyott belőle. A vesszővarsa azonban ma már nemcsak Tihanyban, de csaknem az egész Balaton mellékén eltűnt; emlékezetbeli nyomaira csak Kilitin és Fonyódon akadtam, használatban pedig egyedül Vörsön találtam; hogy Keszthelyen megvolt, bizonyítja az ottani czéh jegyzőkönyve. A szárnyatlan hálóvarsák közül csakis a dobvarsa volt ismeretes a Balaton mellékén, de ez ismét tisztán a berki tótság révén terjedt el annyira, a mennyire. Magam is láttam ezt Vörsön, a hol dobhálónak mondják, továbbá Balaton-Berény128—131. ábra. A Balaton hálóvarsái. ben és Balaton-Keresztúron, de nem a Balatonban, hanem a Berekben; ezeknek elől is, hátul is volt vörcsökük, s felállító karójuk középen ment keresztül rajtuk (129. ábra). A berki tótok általánosan higanynak hívják. Mikor RosENBERG-ék a Balaton mellékén a halászatot kezükbe vették, általuk a dobvarsa is jobban elterjedt; ők maguk használták Fonyódon, átvitték Tihanyba, sőt kísérletet tettek vele a kővágó-örsi határban levő Kornyitában is, de meghonosodni, törzsökössé lenni sehol sem tudott, s így megmaradt a tótok szerszámának. Az egyszárnyú hálóvarsáknak két alakját találtam meg a Balaton mellékén. Az egyiket Kenésén láttam, hol az öreg Kalmár halászott vele a nád közt, a mikor még szabad volt s ez egyszárnyú, egyvörcsökű, háromabroncsos alak volt (131. á.) ; megjegyzem, Kenésén egyesegyedül neki volt ilyen szerszáma, hálóvarsával ott soha senki sem halászott, ő maga is másutt tanulta azt (állítólag Vörös-Berényben, de ott semmi nyomára sem akadtam). A másik alak egyszárnyú, ötabroncsú, kétvör- csökű, hosszú szárnya miatt nyelves varsának is hívták, ismét tisztára berki szerszám, a tótok ve'terje, mely nevet vélerháló alakjában a magyarság is átvette
