Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Ötödik fejezet: Mezőgazdaság
286 A Balaton-melléki lakosság néprajza. Ezek szerint a Balaton mellékének kerekszámban 446.000 gyümölcsfája van, melyből az északi partra 282.000, a délire 164.000 esik s így az északi partnak 56%-kal több a gyümölcsfája, mint a délinek. Ez nyilván összefügg azzal, hogy az északi parton a szőlő is több s a természeti viszonyok is jobban kedveznek a gyümölcstermelésnek, mint a délin. Legtöbb gyümölcsfája — kerekszámban 40.000 — van Tihanynak az északi, Lengyeltótinak — 29.000 — a déli parton; utánuk következik Kőröshegy és Kenese egyenkint 25.000 gyümölcsfával, majd Bal.-Füred, Vörös-Berény, Bad.-Tomaj, Bal.-Berény és Keszthely, vagyis 5 község egyenkint 15—20.000, Kővágó-Örs, Almádi, Kiliti, Endréd és Lelle vagyis 5 község egyenkint 10 —15.000, Alsó-Örs, Lovas, Csopak, Alács, Akaii, Zánka, Salföld, Tördemicz, Ederics, M.-Györök, Gyenes-Diás, B.-Szt.-György, Zamárdi, Fokszabadi, Bfő-Kajár vagyis 15 község egyenkint 5000—10.000, Paloznak, Aszófő, Örvényes, Udvari, Szepezd, Szigliget, Vonyarcz-Vashegy, Vörs, B.-Keresztúr, Orda, Faluszemes Őszöd, Szárszó, Siófok, összesen 14 község egyenkint 2500—5000, s végül Kövesd, Rendes, Egenföld, Zalavár, B.-Magyaród, Csehi, Boglár vagyis összesen 7 község 1000—2500 gyümölcsfával. A 11 gyümölcsfaj közül mindkét parton első helyet foglalja el a szilvafa; ez a Balatonmellék főgyümölcsfája; az egész gyümölcsfa-állománynak egymaga egy- harmadát teszi s minthogy szeszfőzésre használják, elsőrendű gazdasági jelentősége van. Az északi parton kétszer annyi van belőle, mint a délin; az 50 község közül 41-ben első helyen, 6-ban és pedig Vörsön, Csehiben, Bogláron, Őszödön, Kőröshegyen, és Kilitiben a második, 3-ban és pedig Tihanyban, Keszthelyen és Fokszabadiban a harmadik helyen áll; alsóbb rendű helyre egy községben sem jut. Legtöbb van az észeki parton Kenésén (10.321), a délin Lengyeltótiban (10T14), legkevesebb az északi parton Zalaváron (600), a délin Csehiben (429). Főtermőhelyei, a hol a fák száma az 5000-et meghaladja: Kenese, Vörös-Berény, Almádi, Füred, Tihany, Kővágó-Örs és Badacsony-Tomaj az északi, B.-Berény és Lengyeltóti a déli parton. A szilvafa után legjelentékenyebb gyümölcsfája a Balatonmelléknek a meggyfa, melyből kerekszámban 50.000 van; ebből a déli partra 22.000, az északira 28.000 jut. Községenkint véve a meggyfa száma szerint első helyen áll Őszödön, Kilitiben és Fokszabadiban vagyis 3 községben, második helyen van Bfő-Kajártól kezdve Kenésén át Lovasig, továbbá Udvariban, Akaiiban, Lellén, Szárszón és Endréden, összesen 11 községben; harmadik helyre kerül Paloznak, Kövesd, Szepezd, Salföld, Kőröshegy és Zamárdi vagyis összesen 6 községben ; a többi 30 községben jelentősége negyed- és még annál is kisebb rendű. Legtöbb meggyfa van az északi parton Kenésén (5113), a délin Kilitiben (3211); legkevesebb az északi parton Égenföldön (4), a délin Bal.-Magyaródon (20). Az almafa a Balaton mellékén általánosan a harmadik helyen áll; a 41 ezer fának Y3-a a déli, 2/3-a az északi partra esik, az arány tehát ugyanolyan, mint a szilvafánál. Számra nézve sehol sem áll első helyen; Kövesden, Füreden, Zánkán, Kővágó-Őrsön, Vonyarcz-Vashegyen, Gyenes-Diáson, Égenföldön és Zalaváron, továbbá Bal.-Magyarodon, Bal.-Szent-Györgyön, B.-Keresztúron és Ordán, vagyis összesen 12 községben a második, Kenésén, Lovason, Csopakon. Arácson, Aszófőn, Örvényesen, Akaiiban, Rendesen, Tördemiczen, Szigligeten, B.-Berényben, Endréden és Bfő-Kajárban, vagyis összesen 13 községben a harmadik helyen áll. 25 községben van tehát másod- és harmadrendű jelentősége s 25 községben száll
