Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Ötödik fejezet: Mezőgazdaság
A B a hit on-me Hé ki lakosság néprajza. 283 gyakran szegény embert érhetne, a ki készpénzbeli büntetés által nagyon fogyatkozna és a közönséges terheknek viselésében gyöngíttetne, annak a pénzbeli büntetést pálczaütéssel szabad megváltani és egyedül csak az értékes parasztemberen szabad pénzbeli büntetést venni» (1.). Minden forintot három pálczaütéssel számítottak, ha azonban az ítélet csak egy forintról szólt, az nem 3, hanem 4 pálczaütéssel volt' egyenlő (7., 9.). De leszállították magukat a pénzbeli büntetéseket is talán épen a pálczaütésre való tekintettel s a miért 1752-ben 24 és 12 frtot meg 25 pénzt kellett fizetni, azért 1770-ben csak 4 frt meg 20 pénz járt (10, 11., 17., 19. és 23.). A büntetés maxmuma, mint láttuk, 6 írt vagy 18 pálczaütés volt, ez is csak egyetlen egyszer szerepelt, oly lopásnál, melynél a lopott tárgyak értéke a 12 frtot nem multa felül. Míg a régibb articulusok alig tettek különbséget nemes és paraszt közt, az újabbak már csaknem állandóan hangoztatják s ez azt bizonyítja, hogy a hegybiró- ság a nemesek ellen sok visszaélést követett el. Az újabb articulusok egyenesen kimondják, hogy «az érdemes nemesnek és méginkább a főembernek személye nem parasztbiróság hatalma alá való» s ezért nem is kényszeríthetik őket arra, hogy évenkint egyszer a hegybírónál megjelenjenek a feljelentési fogadalom letételére (6.); ezért utasítják a hegybiróságot, még a lopás és paráználkodás esetében is, ha nemes személy követte el, a legközelebbi vármegyei biróhoz, mert ezek «büntetése a hegységet nem illeti» s így «azoknak bírságolásába ne avatkozzanak» (8.). Hasonlóképen a nemes embert, ha bitangoló marháját nem engedte behajtani vagy már behajtott marháját erőszakkal, loppal szabadította ki, nem foghatták el, hanem csak feljelenthették a vármegye birájának (10.). Nemes vagy felszabadított szőlők perelése sem a hegybeli Ítélet alá való, hanem törvény szerint rendeltetett bíróságot illet (25.). A verekedés esetében még finomabb megkülönböztetést tesz az articulus, mondván, hogy a nemes a törvénynek, a jobbágy a földesúrnak hatalma és büntetése alá van vetve s így a hegybiróság csak a szabados parasztokra mondhat ítéletet (11.). Úgy látszik, a hegybiróság az első articulusok határozatlan szövegezése folytán sokszor nagyon is sietett Ítéleteinek végrehajtásával, mert a későbbi articulusok minden kitelhető módon igyekeznek a végrehajtást megnehezíteni s az Ítéleteket ellenőrizni s megkívánták, hogy a végrehajtás előtt az Ítéletet a földesúr vagy a vármegye tisztje elé vigyék s csak ha ez is megerősítette azt, hajthatták végre (2., 4., 31.). A hirtelen Ítélkezésnek és az ítéletek hirtelen végrehajtásának az igazi okát a későbbi articulusok maguk mondják s az bizony igen jellemző a korra s egyezik sokkal későbbi idők állapotaival is, melyeket fentebb «pinczeszerezés» czí- mén érintettünk: «minthogy pedig némely helység ellen sokféle panasz volt, hogy gyakorta helytelen ítéleteket tettek, azokat, bár a felek egyikének-másikának nem tetszett, végre is hajtották, földesúr elé nem engedték, sőt, a ki ellenök szólt, meg- hurczolták, testében vagy erszényében büntették, s olyan dologba is ereszkedtek, mi nem a szőlőt vagy a gyepűn belőlvalóságot illette, s minthogy az ilyen helytelenségek néha attól is történhettek, hogy borközbe foglalták a dolgot, épen ezért, hogy a dolgok mind helyesen és csöndben folyjanak, a helységek vagy gyülekezetek reggel józanon tartsanak törvényt, étel-ital után pedig semminemű dologhoz ne lássanak és senkit ne büntessenek (31.).
