Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Ötödik fejezet: Mezőgazdaság
A Balaton-melléki lakossági néprajza,. 279 akadt gazdája a disznónak, azt leölték, húsából a kárvallott embert kielégítették, a maradékon pedig a hegymester és a behajtásban részesek osztozkodtak; ha azonban a sertésnek gazdája akadt, annak a jószágot vissza kellett adni s vele a kárt kellett megtéríttetni. Már ha öreg marha (ökör, tehén, ló vagy más szarvasmarha) avagy kecske tett kárt, a hegybíró mindenik után 25, később csak 20 pénz bírságot vett s míg 'a marha gazdája a kárvallottnak a hegybiróság által megbecsült kárt meg nem térítette, marháját vissza nem kapta. Szt-Márton naptól Szt-György- napig a birság csak 10 pénz volt s ezt sem kellett megfizetni, ha a marha «szala- dás közben a pásztornak vétke nélkül» tett kárt. Ha azonban valaki a marhát szántszándékkal bocsátja a szőlőbe, vagy a marha azért ment a más szőlejébe, mert a gazda rossz gyepűjét vagy kapuját nem javította ki, a hegybiróság által felbecsült kár megtérítésén felül első esetben 4 frttal vagy 12 pálczaütéssel, a másodikban 3 frttal vagy 9 pálczaütéssel büntetődött, a pénzbüntetetés 2/„-a az uraságot, 1l3-a a községet illetvén (2., 10., 14.). A bujkálva vadászó emberektől a hegymesterek elvették a puskát, ha a vadásznak kutyája volt, azt lelőtték, a puskát vagy más fegyvert átadták a földes- uraságnak; Szt-György naptól kezdve szüret végéig pedig a vadászatot mindenkinek — még a szőlőpásztornak és a vinczellérnek is — megtiltották (9.). Ha valaki tüzet csinált a szőlőben s abból gondatlansága miatt más szőlőgazda gyepűje, szőleje, oltványa vagy épülete is megkárosodott, a kárt böcsü szerint megtéríteni, az uraságnak 4 frt, a hegybírónak 2 frt bírságot fizetni tartozott (16.). A hegymesterek a szőlők mindennapos megjárása közben arra is felügyeltek, hogy a vinczellérek vagy szőlőmunkások maguk se tegyenek kárt a szőlőben gazdájuk távollétében; ha kisebb kártételt tapasztaltak, a munkást vagy vinczellért 12 pénzre büntették, ha a kár nagyobb volt, azt idejekorán hírül kellett adni a szőlősgazdának és a helységnek is (17.). Keményen üldözték a lopást. Ha valaki a hegyen gyümölcs- vagy egyéb aprólékos lopásban tapasztaltatok, 4 frttal vagy 12 pálczával büntették; ha hordókat vagy más egyéb eszközt -— 12 frt értékig — lopott, 6 frttal vagy 18 pálczával büntették. Ha pedig valaki pinczét tört fel vagy több ízben, vagy nagyobb lopást követett el, mely törvényes Ítéletet követelt, azt elfogták s vagy a földesuraságnak adták át, vagy a vármegye fogságába küldték. Ha a szőlősgazdának a csélédje lopott, vagy a szőlősgazda pinczéje vagy szőlője körül lopott portékát találtak, a gazda ugyan esküvel magát megmenthette, de azért azt, kire a lopás háramlóit a kár megtérítésén felül a fentiek szerint a lopás mivoltához képest, az orrgazdát pedig a tolvajokhoz képest duplán büntették meg. A birságból 2 rész az uraságé, 1 a helységé (8.). De még azt is megbüntették, a ki a tolvaj elfogásában társát, ki erre segítségül hívta, nem akarta segíteni — még pedig 4 frttal vagy 12 pálczaütéssel (9.). Erősen sújtották a paráznaságot is. Ha a hegyen akár szabad, akár házasembereket paráznaságban tetten értek, a bűnösöket azonnal el kellett fogni s ahhoz a földesúrhoz vezetni, kinek jobbágyai voltak vagy a kinek földjén laktak, hogy a földesúrtól vegyék megérdemlett büntetésüket; ilyetén bűnösök megfogásáért a hegybelieknek minden egyes személy után 1 frt járt (8.). Nem engedték meg a szőlőben a verekedést sem. Ha szabados parasztok egymást szidták vagy gyalázták, vagy egy a mást megverte és vért eresztett rajta,
