Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Negyedik fejezet: Lakás, táplálkozás, ruházat
A Balaton-melléki lakosság néprajza. 175 még megmaradnak, de lakásukat a hatóság többé nem engedi meg. A hatósági kiköltöztetést az egy Simon István kerülte ki, ö volt az utolsó igazi barlanglakó s ha talán nem is «a partban lett ez világra», de életének javarészét — 47 évet — itt töltötte el és itt is fejezte be. III. A telek A balatonmelléki gazda a faluban levő belsőségét, telkét, körülkeríti ; még az olyan helyen is, mint p. o. Örvényesen, a hol több teleknek az utczára eső vonalában nincs se kerítés, se kapu, se kis ajtó, maga a telek mindig körül van kerítve. A kerítés anyaga többféle. Legrégibb s általánosan elterjedt volt az ú. n. hasított kerítés; ez fejszével hasított széles és vastag deszkákból állott, melyeket függélyesen állítottak egymás 7. ábra. Kerítések a Balaton mellékén. mellé, keskenyre és hegyesre faragott felső végüket pedig vesszővel fonták össze, erre pedig még rozsét és tüskét halmoztak fel. (7. á.: i.). A hasított kerítés ilyen teljes alakja a Balaton-mellékén ma már ritkább; de máig is elég sűrűn találkozunk vele a tüske és rőzse nélkül (7. á.: 2.). Általános volt ez a Balaton mindkét partján addig, míg az erdők nagysága a fával való ezt a pazarlást megengedte. Amint azonban az erdők megfogytak, a fával is takarékosabban kezdtek bánni, s kifejlődött a Balaton két partja közt az a különbség, mely már a kerítésekben is nyilvánul. Az északi part ugyanis köves vidék, s így itt a kipusztult, kidőlt, elkorhadt vagy elégett hasított kerítések helyett a formátlan vagy csak éppen a szükség szerint kevéssé formált terméskövekből raktak kőkertet s azt azért is szerették, mert a nagy esőzések, záporok vízárja ellen töltésként védi az útnál mélyebben fekvő telkek épületeit (7. á.: 3.). A módosabb, vagy inkább rátartó gazdák az ilyen kőkertet rendesen kívül-belül bevakolják ; igaz ugyan, hogy aztán, ha a vakolatot az időjárás kikezdi, azt ki nem javítják (7. á.: 4.). Akár vakolt, akár vakolatlan
