Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)

Negyedik fejezet: Lakás, táplálkozás, ruházat

171

barlangok, végül az ötödik színtájnak, mely ma már a törmeléklejtő felső széle alá került, egyetlen barlangja a 8. számú.

E barlangok közül kettő a 4. és 8. a törmelék-lejtő felső szélén fekszik s így minden segédeszköz nélkül könnyen hozzá lehet férni. Létrával s egy kis ügyességgel alulról el lehet érni a 3., 5., ebből a 6., s végül a 9. számú barlangot is. Ezt a hatot a nép jól ismeri, ismételten átkutatta, de nem talált bennük semmit ; a hagyomány azt tartja róluk, hogy a törökdúlás idején a nép ezekbe menekült, a mi azonban egyáltalában nem igaz, mert ezek a barlangok semmi védelmet sem nyújthattak, s mert egyenkint csak éppen akkorák, hogy egy-egy család megférhet bennük. A többi három és pedig az 1., 2. és 7. barlang azonban érintetlen volt,

>1 Balaton-melléki lakosság néprajza.

1. 2. 3. 4 5. 6. 7. 8. 9.

3. ábra. A «Magos Partok» barlangjai Kenésén.

emberemlékezet óta nem járt abban senki, mert «az életét teszi rá, a ki oda be akar jutni.» Erről a háromról a hagyomány persze még merészebb, ezek a tulaj- donképeni «Tatârlikak», a nép ezekbe rejtette kincseit, mikor a tatár verte az országot Épp ezért e három barlangot ki kellett kutatni. Rosenberger halászbérlő gondoskodott úgy a szükséges emberekről, mint a kellő hosszúságú kötelekről. Abban állapodtunk meg, hogy a part felső pereméről kötélen fognak leereszteni az egyes barlangokba. A leszállásra rajtam kívül Soós Lajos költő is vállalkozott s így a munkát megoszthattuk.

Az első legfelső barlang meglehetősen kicsiny volt, csak 4. m. mély, 15 m. széles és Ló m. magas ; falai vakolatlanok, emberi nyom nélkül; fenekét porhanyós fekete föld borította mintegy félméter vastag rétegben ; ebben számtalan apró