Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Negyedik fejezet: Lakás, táplálkozás, ruházat
170 A Balaton-melléki lakosság néprajza. olykor-olykor a faluba került, a korcsma volt a szállása s olyankor ott másnak nem volt maradása. A halászat jól fizetett, az öreg ellátta vele a cselédeit s maga is tisztességesen élt belőle, no meg abból, a mit az uraság s később a fürdővendégek ajándékozgattak neki. A halat a Balaton ingyen adta, a halért húst kapott, a zöldség megtermett a « 1 ik» körüli veteményesben, attól alig ötven lépésre kitűnő forrás ontja a friss hideg vizet s árnyékos liget pompás tanyát kinál a délebéd elköltésére. Mikor utoljára jártam az öreg Simonnál, a partban két barlangja volt, mindegyiknek külön deszkaajtója nyílt a gyepes térségre (2. á.). Az egyik szoba volt, falai simára sározva s fehérre meszelve ; benne ágy, láda, székek, «sparhelt», a falakon tükör, óra s néhány vakablak a mindenféle viczik-vaczak számára. A másik helyiség konyha volt sütőkemenczével Mindkét helyiség füstlyuka az ajtó felett nyílt s a kiszálló füst jó magasan kormosra festette a sziklát. Hát biz ez a barlanglakás nem valami biztonságos, a part le-leszakad s az öreg Simonnak is ez már az ötödik « lile»-a, tanyája négyszer omlott be s mindig újat kellett csinálnia. Három régi lakásának magam is láttam helyét. Mikor 1901. nyarán újból felkerestem a partot, az öreg Simon már nem élt; 1896-ban halt meg s utána a leánya és a veje még öt évig laktak a likban; akkor az uraság megszánta őket, hátha mégis egyszer a part maga alá temeti embereit s kis házat építtetett nekik. A barlang előtti térség pedig beomlott, a törmelékhalmazt felverte a gaz. Kétségtelen, hogy a «Simon liha» (ez a hely balatoni neve), nagy hírét az öreg Simon évről-évre emelkedő korán kívül főként annak köszönhette, hogy rendkívül kies vidéke közvetlenül a legfőbb forgalmi utak mentén feküdt s így köny- nyen volt megközelíthető. Ethnographiai szempontból azonban ez az egy troglodyta lakás így egymagában semmi esetre sem typus, legfeljebb érdekes curiozum; de typussá teszi éppen az, hogy ilyen barlanglakás a Balaton mellékén több is volt és van ott, a hol az ilyenek ásására alkalmas pontusi homokos agyag fordul elő. A troglodyta lakások legnevezetesebb fészke a Balaton mellékén Kenésén volt s noha ezeknek híre nem kelt úgy szárnyra, mint a «Simon liká»-é, ethnographiai jelentőségük éppen számuknál fogva sokkal nagyobb. A mint Kenese faluból lesétálunk a Balatonpartra s azt az utat követjük, mely lent a parton a szőllők alatt a fürdőtelephez vezet, legott szemünkbe tűnik, hogy a partoldalban, mely itt legmagasabb pontján a 175 m. tengerszín feletti magasságot éri el s így 71 m.-rel van a Balaton tükre felett, egész sor barlang van. A part e részét «Magos partokénak, vagy « Partfő»-nek, a barlangokat «Tatár- likak»nak mondják. Annak a meredek falnak, a melyben e likak vannak, a magassága felső peremétől az aljában levő törmeléklejtőig mintegy 40 m., s ebben a barlangok különböző színtájakban vannak elhelyezve. Van összesen kilencz barlang1 s ezek öt különböző szintájban helyezkednek el (1. a 3. ábrát). A legfelső ezek közül a legnyugatibb, — képünk baloldalán — mely a partfal peremétől lefelé mintegy 20 méternyire van. A második már lejebb fekvő színtájba tartozik képünk baloldaláról (nyugatról) jobb (kelet) felé haladva, a 2., 5. és 7. számú három barlang. A harmadik szintájban fekszik a 3 és 6. számú két barlang. A negyedik, vagyis utolsóelőtti szintájban vannak a 4. és 9. számú 1 Lóczy Lajos úr egy 1891-ben készült fényképén még 10 barlang látható; mikor én 1894-ben azokat átkutattam, már csak kilencz volt, a tizediknt egy újabb omlás teljesen eltemette; 1874-től 1901-ig a barlangok száma nem változott, mint azt az 1901-ben felvett fénykép (1. 3. á. a 171.1.) bizonyítja.
