Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Harmadik fejezet: A népesség száma és elemei
A Balaton-melléki lakosság néprajza. 149 szavukat értse. A hagyomány szerint az első telepítők a Kruczler, Geiszler, Sifer és Leibszig családok voltak; a Kruczlerből Kurucz, a Siferből, mely tulajdonképen Sifertékerből változott Sifertékel re, majd rövidült Siferték és Siferre, Sebestyén lett. Az anyakönyvek esketési adatai szerint különben a németek már a múlt században is összeházasodtak a magyarokkal, a mi elmagyarosodásukat csak még jobban siettette. Örvényesről már a népszámlálás is megmondja, hogy ott nagyobb német kolóniát kell keresnünk; igaz, hogy az 1890. évi népszámlálás 228 lakosból csak 28-at mond németnek, de az 1880. évben 219 lakóból még 157 (tehát 3/4 része) német volt. Fényes E. 1851-, 1841- és 1836-ban, Korabinsky 1786-ban következetesen német falunak írják, csak Vályi mondja 1796-ban «elegyesének. Az örvényesiek német eredetüket egészen tisztán tudják, sőt ma is beszélnek németül, dűlőneveiknek is az újabb magyar néven kívül megvan a német nevük; Württembergből származtatják magukat, kik előzőleg Kis-Lődőn laktak s onnan telepíté őket ide a tihanyi apátság. A Kis-Lődről való német családok utódai 1893-ban még 24 családot s így Örvényes családainak csaknem felét tették ki; a németségre eső többi családok a Bakony szomszédos sváb falvaiból húzódtak le. A kis-lődieket mikor telepítették ide, nem tudom, de az anyakönyvek szerint már 1757-ben itt votak. Ennél valamivel későbbinek látszik Aszófő német eredetű lakossága. 1890-ben csak 3, 1880-ban csak 34 németet mutat ugyan ki a népszámlálás, de ez csak azt bizonyítja, hogy több lévén a faluban a magyar elem, az elmagyarosodás is gyorsabban haladt. Fényes 1836-tól 1865-ig minden munkájában azt írja róla «német-magyar falu», vagy «német falu, melynek lakosai magyarul is tudnak», a miből következik, hogy a németek többségben voltak. Ez a németség, illetőleg ma már ennek el- magyarosodott utódai a Württembergből és Kis-Lődről való eredetet épp úgy vallják, mint az örvényesiek, őket is a tihanyi apátság telepíté a Balaton mellé, csak azt nem tudjuk, közvetlenül Kis-Lődről-e, avagy már az örvényesiekből. A községet 1893-ban képező 96 családból 46 család s így a lakosságnak legalább is fele német eredetű. Udvariban szintén találunk német eredetű családokat, összesen 12-t, melyek közül 3 ősi (múlt századbeli), 5 Örvényesről, 4 a bakonyi német falvakból való, utóbbiak már e században húzódtak le a Balaton mellé. Ez adatsorozatot végül befejezi az a közlemény, melyet a PESTY-gyűjteményben Siófokról olvasunk: «a község részint Horvátországból, részint Magyarország különböző helységeiből népesíttetett» (Pesty: mse.); e szerint tehát Siófok lakosságába horvát elemek szívódtak fel. A míg tehát a Balaton-mellék legújabb benépesedési időszakának elejéről 1720-ról és végéről 1890-ről a statisztika azt tanítja, hogy a népesség akkor egynemű, csaknem teljesen tiszta magyar volt, addig a felsorolt adatok azt bizonyítják, hogy a két jelzett év közé eső időszakban a Balatonpart népessége egyáltalában véve nem volt egységes, hogy a különböző időkben kisebb-nagyobb csoportokban nagyon is sok nemzetiségi elem került a Balaton mellé, németek, sokaczok, horvátok, tótok, melyek rövidebb-hosszabb idő alatt teljesen elmagyarosodtak, beolvadtak a magyarságba annyira, hogy a népszámlálások vagy már egyáltalában nem adnak fogalmat róluk, vagy a bevándorlásoknak csak legutolsó hullámait tudták még észlelni elhalványult, elmosódott vonásokban. Ám, ha e nemzetiségi eredetű elemek nyelve, érzése megváltozott is, mert magyarrá lett, egyet a magyarosodás nem
