Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Harmadik fejezet: A népesség száma és elemei
A Hala,ton-melléki lakosság néprajza. 139 hegyre 2, Lengyeltótiba 8, Balaton-Magyaródra 3, Zalavárra 2, Keszthelyre 22 ; — Mosonmegyéböl: Keszthelyre 1; — Komárommegy éböl: Balatonfő-Kajárra 1, Kilitibe 1, Zamárdiba 4, Keszthelyre 2; — Györmegyéböl: Vörös-Berénybe 1, Tihanyba 1, Bal.-Füredre 2, Kővágó-Őrsre 1, Endrédre 2, Zamárdiha 2, Bal.-Berénybe 1, Keszthelyre 11; — Esztergommegyéböl: Keszthelyre 4; — Fejér- megyéből: Vörös-Berénybe 3, Balatonfő-Kajárra 15, Fokszabadiba 14, Kilitibe 15, Endrédre 58, Zamárdiba 1, Kőröshegyre 6, Szárszóba 4, Faluszemcsre 1, Lellére 2, Lengyeltótiba 1, Keszthelyre 14, Szigligetbe 1, Kővágó-Őrsre 3; — Tolnamegyéből : Fokszabadiba 2, Balatonfő-Kajárra 2, Kilitibe 10, Blndrédre 9, Kőröshegyre 5, Őszödre 4, B'aluszemcsrc 1, Lellére 1, Keszthelyre 7; — Bárányamegyéböl: Kilitibe 2, Zalavárra 1, Keszthelyre 5, Lengyeltótiba 46; — Dunántúlról (pontosabb megjelölés nélkül): Lengyeltótiba 3, Faluszemesre 1, Endrédre 1, Bal.-Berénybe 1, Keszthelyre 5, Szepezdre 2, Vörös-Berény-Almádiba 10; — összesen 416 család. Magyarországnak a dunántúli kerületen kívül eső részei a Balatonpart községeinek lakosságához vajmi kevéssel, mindössze 70 családdal járultak, mi az összeírt családoknak csak OTVo'át teszi. A Balatonparton 33 olyan község van, a melyben Magyarország jelzett részei egyáltalában nincsenek képviselve, 15 község olyan, hogy azokban e részeket csak 1, legfeljebb 3 család képviseli, egyedül Keszthely az, melynél e szám 39-re emelkedik, a mi ismét városi jellegét világítja meg. Magyarország egyéb részeiből (az eddig felsorolt dunántúli megyék kivételével) a következő számú családok telepedtek le az egyes balatonparti községekbe: Pozsonymtgyéböl: Keszthelyre 5; — Barsmegyéböl : Keszthelyre 1 ; — Nyitramegyéböl: Kilitibe 1, Lellére 1, Bal.-Szent-Györgyre 1, Keszthelyre 1 ; — Trencs énmegy éböl: Kővágó-Őrsre 1 ; — Arvamegyéböl : Keszthelyre 1 ; — Sze- pesmegyéböl : Keszthelyre 1 ; — Gömörmegyéböl : Kővágó-Őrsre 1 ; — Sárosmegyéböl: Keszthelyre 1 ; — Pestmegyéböl: B.-Füredre 1, Kővágó-Őrsre 1, Tördemiczre 1, B'aluszemesre 1, B'okszabadiba 1, Kilitibe 1, Kőröshegyre 1, Zalavárra 1, Gyenes-Diásra 1, Vörös-Berénybe 10, Keszthelyre 18; — Bács-Bodrogmegyéből : Lengyeltótiba 1, Keszthelyre 3; — Csongrádmegyéböl: Őszödre 1, Keszthelyre 1; — Békésmegyéböl : Keszthelyre 1; — Torontálmegy éböl : Keszthelyre 1; -— Hevesmegyé- böl: Vonyarcz-Vashegyre 2, Keszthelyre 2; — Aradmegyéböl: B.-Szt-Györgyre 1; — Szebenmegyé- böl: Csopakra 1; —- Szeréms égből : Csopakra 1, Keszthelyre 1; — Szatmármegy éböl: Keszthelyre 2; — összesen 70 család. Mindezekből pedig következik, hogy a Balaton-mellék népének bevándorlott része ethnikailag tisztán dunántúli eredetű s e nép kialakulásában az ország más részei a XIX. században részt nem vettek. Említettük, hogy az a rovat, a mely a Magyarország ismeretlen helyeiről betelepült családokat vagyis azokat, melyekről nem sikerült megállapítanom, hogy honnan kerültek ide, foglalja össze, kiváló jelentőségű, mert ez jelöli meg a munkálat természetes hibáját. Ilyen család pedig van 587 vagyis az összeírt családok 5'9%'a- Átlagban tehát e hiba nem nagy. Nyilvánvaló, hogy ez a szám, ha e családokról is sikerült volna bővebb adatokat szerezni, a Balaton-melléki, a dunántúli megyékből és az ország egyéb részeiből származó családok számai közt oszlott volna meg, azokat növelte volna s minthogy ezek együtt az összeírt családok 24’8°/0-át teszik, az 5’9°/n arányos szétosztásban feltűnő módon egyiket sem gyarapította volna. Táblázatunkban 11 község van olyan, a melyek felvételénél ezt a tételt teljesen kiküszöbölhettük. Tihanyiéi Kenésén át Siófokig e rovat tételei aránylag elég magasak; ennek oka az, hogy a felvételt itt kezdtem, annak módszerében még nem volt meg a kellő gyakorlatom s midőn évek múlva revideálni akartam ezt az anyagot, a lakosságban s éppen e részben beállott változások oly nagyok voltak, hogy alapos okaim voltak az 1893. évre visszamenőleg történő kétségtelenül jóhiszemű bemondások hitelességében kételkedni s helyesebbnek tartottam az «ismeretlen» mint a «bizonytalanul ismert» jelzés megtartását.
