Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Harmadik fejezet: A népesség száma és elemei
140 A Balaton-melléki lakosság néprajza. Utolsóelőtti rovatunk a zsidóság kimutatását adja s meg kell jegyeznünk, hogy teljesség dolgában ez a rovatunk a legtökéletesebb, mert ebben bent foglaltatik valamennyi zsidó család. A zsidó családok száma 637 s ez az összeírt családok 6'5ü/0-át teszi. Igaz, hogy a zsidóság száma az 1890-iki népszámlálás szerint a lakosságnak csak 5'67 °/0-á.t tette ki s így a 6'5°/0 túlmagasnak látszik; de csak látszik, mert ne feledjük, hogy táblázatunkban nem az egész lakosság, hanem annak csak 88'3°/0-a, vagyis 49,055 lélek került észlelés alá, holott ha ezt kiegészítjük, a tényleges népszámra 55,500-ra, a 6'5°/tí is leszáll 5’67°/0-ra. A zsidóság a maximumot abszolút számokban Keszthelyen éri el, a hol 246 család van, utána következnek Siófok 80, Kővágó-Örs 47, Boglár 46 családdal, de ha azt tekintjük, hogy a község lakosságának hányadrészét teszik Boglár áll első helyen, a hol a 46 család a lakosság 46’9°/0-át teszi, utána következik Keszthely 26'6, Siófok 25 0, Kővágó- Örs 10'5°/0-kal, míg az összes többi községekben a zsidóság a 10ü/0-on alul marad. A mennyiben e rovatunk a zsidó családok teljes számát adja s a mennyiben az 1890-iki népszámlálás pontosan megadja a zsidók lélekszámát. e két adat felhasználható arra, hogy a család nagysága megközelítő pontossággal (megközelítő azért, .mert a népszám 1890-ből, a családszám 1893-ból való) megállapítsuk. Az eredmény 4'9 családtag s így legalább e részben igazolja az általam felvett 5-ös számot. Végül utolsó rovatunk a külföldről betelepültek számát mutatja; a XIX. században a Balaton mellékén 95 külföldi család települt meg, a melyek az összeírt családok 1'0%-át teszik; mondanunk sem kell, hogy ezek túlnyomó része, '2/3-a 64 család — Keszthelyre esik, a hová őket főként a Festetich grófi család telepítette be nem tömegesen, hanem lassankint és egyesével s különböző helyekről. Külföldről a következő számú családok telepedtek le az egyes balatonparti községekbe: Csehországból: Keszthelyre 43, Vörsre 1, Tihanyba 3, Fokszabadiba 1, Tördemiczre 1, Bal.-Ede- ricsre 1, Faluszemesre 1; — Morvaországból : Endrédre 2, Zamárdiba 1, Lellére 5; — Sziléziából'. Udvariba 1, Keszthelyre 2; — Ausztriából: Bal.-Szt-Györgyre 1, Keszthelyre 5; — Stájerországból: Balaton-Edericsre 4 ; — Krajnából: Keszthelyre 3 ; — Tirolból: Keszthelyre 1; —Isztriából: Vörös-Berénybe 1; — Boszniából: Bal.-Füredre 1; —Szerbiából: Keszthelyre 1; -— Bulgáriából : Csopakra 1; — Olaszországból: Kilitibe 1, Bal.-Füredre 1; — Németországból: Keszthelyre 7, Arácsra 1, Bad.-Tomajba 1, Faluszemesre 1, Zalavárra 1; — Angolországból: Keszthelyre 2; — összesen 95 család. Ime, földrajzi eredet szerint ilyen különböző származású és arányú elemekből alakult össze a Balatonpart községeinek mai népe. VI. A népesség nemzetiségi eredetű elemei. Az 1720. évben, mint azt már említettük (1. a 97. lapon) a Balaton-mellék népességének 98'5°/0-a magyar volt. Láttuk azt is (a 30. lapon), hogy 1890-ben e népnek 98‘80/0-a volt magyar. A két időpont közt lefolyt 170 év alatt tehát a magyarság arányszáma 0'3°/0-kal emelkedett, általában pedig a Balaton-mellék lakosságának nemzetiségi viszonyai csaknem semmit sem változtak. A rendkívül magas százalékszám szerint a Balaton partjait tiszta magyar faj lakta úgy a XVIII. század elején, mint a XIX. század végén; viszont a nemzetiségekre eső százalékszám annyira kicsiny, hogy bízvást figyelmen kívül hagyhatjuk. Ez a statisztikai adatok végeredménye! És mégis! Ha végig utazzuk a Balaton-
