Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Harmadik fejezet: A népesség száma és elemei
A Balaton-melléki lakosság néprajza. Ill nak ilyetén megállapítása egyben megmutatja azt a mélyebb gazdasági okot is, mely magát a kórt szülte. Említettük, hogy ez a református lakosság kisbirtokos volt; a tagosítás a Balaton mellékén a hatvanas években hajtatott végre, akkor kapta a paraszt (a Balaton mellékén: pógár) az elsó' szabad birtokot, melylyel teljesen, akarata szerint rendelkezhetett. A jobbágyság, a parasztság önállósítása, mint az egész országban, a Balaton mellékén is készületlenül találta a népet, ez folytatta a régi gazdálkodási rendszert, a melyben a rövid munkás nyarat, hosszú tétlenül töltött tél követte, s ez a rendszer sem a fokozottabb igényeknek meg nem felelt, sem a gazdasági élet különbözei terén nyilvánuló általános haladáshoz alkalmazkodni nem tudott. A kisgazda ezt látta, de tanácstalanul, segítség nélkül állott, belátta, hogy földje csak éppen egy családnak a megélhetését biztosítja s mert birtokát felaprózni nem akarta, a modern gazdasági élet követelményei szerint berendelni nem tudta, megijedt a sok gyermektől, kik közül birtokának örököse csak egy lehetett, míg a többire csak a nyomort hagyhatta örökül s szorult helyzetében segített magán a legrettenetesebb módon, az egygyerek rendszer elfogadásával, a saját fajának biztos pusztulásával. Az ágostai hitvallásuak száma 1830-ban az egész lakosságnak 2'79°/0-át tette. E szám állandóan, fokozatosan s meglehetősen egyenletesen emelkedett 1865-ig, a mikor 3‘20°/0ban maximumát érte el. Ezután 1880-ig ugyan valamelyest (0'12°/() apadt, de 1890-ben már ismét lassú emelkedést mutat. A zsidóság 1828-ban a lakosságnak csak 2 44°/0-át tette; ettől kezdve lassan emelkedett 1851-ig 2'950/0-ra. 1851. és 1865 közt azonban egy hirtelen nagyobb (L'180/o‘°s) emelkedés állt be. Ennek oka abban rejlik, hogy a déli vasút a hatvanas évek elején kiépíttetvén, Somogymegye gabonakereskedelme többé nem vizi és országutakon, hanem a vasúton bonyolíttatott le, s minthogy e kereskedelem a zsidók kezében volt és van, a zsidóknak a Balaton mellékén való nagyobb megtelepedése egészen természetesen követte a déli vasút kiépítését. A zsidóság száma azonban 1865-től 1880-ig ismét nagyot (1 980/0-kal) szökkent fel. Ennek egy része még mindig a déli vasút kiépítése által keletkezett gazdasági átalakulásnak tudandó be, de tulajdonítandó annak is, hogy főként ez időben került a Balaton halászata is a zsidó bérlők kezébe s végül annak is, hogy ez időszak végére esett a Balaton partjainak mint nyaraló- és fürdőhelynek első nagyobb fellendülése. A zsidók száma azonban az 1880-ban elért 6' 13 °/0-kal maximumát érte el, mert már 1890-ben csak 5'67°/0-kát képezte a lakosságnak s e csökkenés kifejezője annak a gazdasági válságnak, melynek 1880-tól 1890-ig a Balaton melléke általánosan ki volt téve. A phylloxera pusztításai, ennek következtében a lakosság általános elszegényedése, a somogyi vasutak kiépülése s a zónára való berendezkedése, ezzel a déli vasút monopóliumának elvesztése, sőt aránylagos megdrágulása, nemcsak a helyi, hanem az átmeneti kereskedelmet is tetemesen megcsökkentette s ezek hatottak közre első sorban a zsidóság számának apadásában. S ez apadás az 1890. évvel aligha ért véget; 1890—1900-ig ugyanis a katholikus fogyasztási szövetkezetek üzentek hadat a zsidóságnak, míg 1900 januárjától kezdve egyetlen részvénytársaság bérelvén ki a Balaton egész halászatát, a zsidóságtól a halászat iparának kihasználása is teljesen megvonatott. Míg a táblázatban foglalt hét év öszegező adatai az egyes felekezetek számbeli fejlődésének történetét világítják meg, az ugyanazon évekről szóló részletes adatok lehetővé teszik azt is, hogy az egyes felekezeteknek az egyes falvakban
