Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Harmadik fejezet: A népesség száma és elemei
94 A Ba la ton-mei léki lakosság néprajza,. Ezek után pedig áttérhetünk a mi területünkre a Balaton mellékére, hogy annak 1720-iki képességét ismerjük meg. A 93. lapon levő táblázatban összefoglaltam mindazon adatokat, a melyeket erre vonatkozólag az 1715 és 1720. évi összeírásokból Acsády által összeállított táblázatokban találtam. Az első rovat a község nevét adja meg, ezt követik az 1715. majd az 1720. évi összeírások adatai; Acsády táblázataiból kihagytam azokat a rovatokat, melyek a Balaton-melléki községeknél kitöltetlenek, így az 1715-iki összeírásban a jogi állapotot feltüntető rovatok közül a nemességét és m.-városi polgárságét, a névszerint felsorolt lakosságból az oláh nevűeket, az 1720-iki összeírásban a jogi állapotot feltüntető rovatok közül a m.-vásosi polgárságét és az «egyéb» rovatot, a név szerint felsorolt lakosságból a német és oláh nevűekét. Ez a rendkívül becses táblázat világítja meg a Balaton-mellékének népességi viszonyait az 1720-diki esztendőben s ebből meglehetős szabatossággal vázolhatjuk meg az akkori népesség képét. Mindenek előtt szemünkbe tűnik, hogy a Balaton tükrén ma osztozkodó 50 község közül — Keszthelyt és Keszthely polgárvárost egynek véve — e táblázat csak 39-et említ. A somogymegyei 16 balatonparti községből nem említtetik Boglár és Balaton-Szent-György. A kettő közül Boglár ugyan akkor már megvolt, de curialis nemesi — s így nem adózó — község lévén, az adókötelesek jegyzékéből természetesen kihagyatott, Balaton-Szent-György, mint község, 1720-ban még tényleg nem létezett s az 1720-diki összeírás pontosan megmondja, hogy ez akkor még csak Balaton-Berény pusztája volt (Acsády i. h. 363. 1.). Ámde annak a tapsonyi nagygyűlésnek 1726. nov. 6-án kelt jegyzőkönyvében, a melyen Somogy megye akkori birtokosai kivetették magukra a pannonhalmi apátságnak járó tized- adót, s a hol minden község és minden puszta külön lett megadóztatva Festetits Kristóf uradalmai közt B.-Szent-György már mint község szerepel s így 1720 és 1726 közt keletkezett. (Csányi F., Lapok Somogy megye múltjából, Kaposvár, 1889. 21. 1.) Az 1720-diki jegyzékben nem szerepel még Zamárdi sem, ellenben ott találjuk mint községet Szántódot; az összeírás szerint Zamárdi akkor Szántód község pusztája volt, míg ma megfordítva áll a dolog, Zamárdi puszta községgé fejlődött s ma ehhez tartozik a pusztává visszafejlődött Szántód egykori község (Acsády, i. h. 363.), Zamárdi község tehát az 1720-iki összeírás után keletkezett s így Pesty Frigyes gyűtőjének azon adata, hogy Zamárdi a hagyomány szerint 1720-ban keletkezett, meglehetős pontossággal találta el az igazat (Pesty mse.). De az újonnan alakult Zamárdi nem állott még mai helyén, a mai lakosság nekem a Sáfránkert és Puszta nevű határrészeken jelölte meg azt a területet, a melyen az első (1720. után számítva) község állott, s ott annak temetőjét is megtalálták. Lelle község az 1715-diki jegyzékben szintén nem szerepel, de az 1720-diki jegyzékben már bennfoglaltatik; e jelenség okát az 1720-diki összeírás pontosan megadja, mert megmondja, hogy Lelle 1717-től kezdve települt. Somogy megyének a Balaton partján tartózkodó mai 16 községe közül tehát 1715-ben csak 13 volt meg és pedig: Kiliti, Endréd, Kőröshegy, Szárszó, Őszöd, Faluszemes, Boglár, Csehi, Orda, Lengyeltóti, Bal.-Keresztur, Bal.-Berény és Vörs ; nem volt meg Lelle, mely 1717-ben keletkezett, nem Zamárdi és Balaton-Szent-György, melyek 1720 után keletkeztek, ellenben község volt akkor Szántód, mely 1720 után pusztává lett. A Veszprém megyéhez tartozó mai 6 község közül 1720-ban meg volt 5 és pedig Kenese, Yörös-Berény, Bfő-Kajár, Fokszabadi és Siófok, ellenben nem volt meg
