Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Harmadik fejezet: A népesség száma és elemei
A Balaton-rnelléki lakosság néprajza. 95 Almádi, melynek területe akkor Vörös-Berényhez tartozott s mely csak 1877-ben alakult külön községgé. Igaz, bogy Siófok az 1715-diki jegyzékben nem fordul elő, de nyilvánvaló, hogy ez az összeíró bizottság hibájából maradt ki, mert azért az összeírás megemlíti, hogy Siófoknak 1715-ben pusztája volt Törék (ma Somogy megye Kiliti községének határában), melyet 10 írtért béreltek. (Acsády, 389.) A Zala megyéhez tartozó mai 28 község közül az 1720-diki táblázatban csak 20 szerepel; ezek; B.-Magyaród, Zalavár, Keszthely (és Keszthely Polgárváros), Meszes-Györök, Balaton-Ederics, Szigliget, Bad.-Tomaj, Salföld, Rendes, Kővágó- Ors, Szepezd, Udvari, Aszófő, Tihany, B.-Füred, Arács, Csopak, kalóznak, Lovas és Alsó-Örs. Látjuk, hogy Salföld és Udvari az 1715-diki jegyzékben nem szerepelnek s az összeírás jegyzetei megmondják, hogy a kettő közül Udvari 1719-ben népesítetett be (Acsády, 392.); igaz, hogy e jegyzetek nem említik, hogy Salföld az 1715-diki jegyzékből miért maradt ki, de tekintve azt, hogy Salföld főképen Kővágó-Őrsből népesült be, a melyről pedig az 1715-diki összeírás azt mondja, hogy «lakosai jövevények», s tekintve továbbá azt is, hogy Salföld a községek földesurainak 1715-diki névjegyzékében nem szerepel, ellenben az 1720-diki névjegyzék szerint annak a Domokos családnak birtokául említetik (Acsády, 395.), a mely családnak 1715-ben a többi közt Kővágó-Őrsön és Rendesen voltak birtokai, de Salföldön még nem (Acsády, 393.), mindezek alapján Salföld minden valószínűség szerint szintén az 1715. és 1720. évek közti időszakban keletkezett. Az 1715-diki összeírás ezenkívül megmondja azt is, hogy Balaton-Ederics sokáig puszta volt s csak most (1715-ben) kezdik telepíteni (Acsády, 392.) s végül, hogy a jegyzékekből Kövesd és Tördemicz azért maradtak ki, mert ezek curialis nemesi községek voltak. E jegyzékekben egyáltalában nem szerepelnek a következő mai községek: Egenföld, Gyenes-Diás. Vonyarcz-Vashegy, Zánka, Akaii és Örvényes. Ezek közül Zánkáról tudjuk, hogy az 1736-ban még puszta volt, akkor szállták meg a Tót-Vázsonyból idejött németek, a kik 1731-ben hagyták el régi hazájukat, az akkori «nagy római birodalmat», de Tót-Vázsonyban nem érezték jól magukat s így vonultak az akkor puszta Zánkára (Thum E : A zánkai ev. ref. egyház rövid története, Budapest, 1886.). Eigenföld, Akaii és Örvényes 1720 után, de még a XVIII. században keletkeztek. Gyenes-Diás és Vonyarcz-Vashegy a XVIII. században Keszthely szöllőhegyeit képezték, az első 1840-ben, a második 1846-ban vagy 1850-ben (1. 15. 1.) lett önálló községgé. Ezek szerint tehát a zalamegyei 28 községből 1715 előtt megvolt 21 község, ehhez járult 1715-ben Balaton-Ederics, 1719-ben Udvari, 1715 és 1720 közt Salföld, 1736-ban Zánka, 1720 után, de még a XVIII. században Egenföld, Akaii és Örvényes s végül a XIX. század derekán Vonyarcz-Vashegy és Gyenes-Diás. Összegezve immár a három megye balatonparti községeinek kialakulási történetét, látjuk, hogy a mai 50 község közül 1715 előtt megvolt már........................................................................................37 1715-ben népesíttetett B.-Ederics ....................................................................... 1 1 717 » » Lelle.................................................................................... 1 1719 » » Udvari.............................................................................. 1 1715—1720 közt » Salföld............................................................................... 1 1721 —1726 » » B.-Szt.-György....................................... . . 1 Á tvitel .... 42
