A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
A Èa,In ton környékének archaeologiája. l3l Salföldön a pálos kolostor templomában látta és írta le, de már nagyon régen elveszhetett. Nincs is más leírása, mint a WESZPRÉMi-é. Ez azonban nem igen érthető, annyira hiányos, hogy nem lehet egész személynevet kibetűzni belőle s az is csak valószínű, hogy sírfelirat volt. De hogy a környéken rómaiak laktak, abból is következtethető, hogy ott volt Kerkápolyi főispán birtoka s mint Kobak Lajos-íóI hallottam, onnan származik a volt Kerkápolyi, most Kobak LAJ0S-féle ház udvarán Kővágóörsön látható két római koporsó, mindkettő egyszerű, fedél nélküli kőláda. A szomszédos Kisőrsszőllőhegyről ÜARNAY-nak egy paraszt két őskori bronztüt hozott, melyeket állítólag egy veremsírban a csontváz bordái között talált. Legalább ezt mondja Darnay, aki a két tű rajzát «Sümegh és vidékének őskora» 84. lapján közli. Mindkettő egészen egyforma, a száruk csavart és kerek, fejük kúpakalakú. Kékkút határában, azon helyen, hol a savanyúvíz-forrás fakad, a Kővágóőrsre vezető út jobb oldalán nincsen semmi római nyom, legalább én nem láttam ilyent. Pedig, hogy már a rómaiak ismerték és használták, a mellett szól, hogy Kékkúton találtak egy olyan oltárkövet, melyet a Nymphák tiszteletére egy nő, Julia Martia állított (CIL III 4133). Azonban nem messze a kúttól, a falu keleti végén fekvő maktyáni dűlőben, az országút bal oldalán emelkedő hegyelőn, mint már Rómer feljegyezte (Jk. III 35. 1.), római téglákat lehet találni. Szórványosan magam is láttam ott ilyen tégladarabokat, Kanzli Kálmán kékkúti tanítótól pedig hallottam, hogy onnan való az a római oszlopfő, mely nála a kapú bejárata fölött állott, mig a Balatoni Múzeumba nem 9* Jipvi) o(ptimó) m{aximó). Ju\l(ius)\ Celeri(nus) v(otum) m{eritó) l(ibens) s(olvit). A merito szónak az utolsó helyen kellene állani. Mind a két oltárkövet, a mint látjuk, Jupiter tiszteletére emelték, az elsőt Flavius Fortinus, az utóbbit Julius Celerinus. Ezen kívül a feliratok végén még csak a rendes dedikáló formula áll. A CIL III. kötetében 4130 alatt olvasható latin feliratot Weszprémi (biogr. med. 2, 2, 460) 170. ábra. Római kőoltár Káptalantótiból.
