A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
160 A Balaton és vidéke a történeti korban. „nem akarom“ határozott, önálló gondolkozást jelentő szavakat — a főurak érdeme szerint bántak el, de az országnak nem valami nagy épülésére. Ez a sorsa még a koronás főnek is, ha úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben csaknem minden hatalmas személyiségnek lekötelezettje. II. Ulászlónak szerencsétlen törvényei, melyek mindenáron azt czélozták, hogy az üres királyi kincstár megteljék, a nemesség körében általános elégületlenséget szültek, minek viszont az volt a következménye, hogy rossz kedvében mindenki azzal éreztette hatalmát, akivel a pártoskodások alatt már különben is feszült viszonyban állott. II. Ulászló gyenge kormányzása alatt a hatalmaskodások a Balaton vidékén is napirenden voltak. 1495-ben a lövöldi karthauzi kolostor panaszkodik György apátjával II. Ulászlónál, hogy: amikor Somogy rendjei és a nép Miksa császár ellen hadba szálltak, nagykarádi és kupi birtokaikon és ott lakozó jobbágyaikon a túri vásárra mentükben, Kupi Pál, Szőke Péter, Zenthei Benedek, Szántói János, Kozma Simon nemesek és mások, fegyveres népeikkel többrendbeli súlyos hatalmaskodást követtek el.1 A Gersei Petők is, alighogy Miklós és János unokatestvérek Báthori István országbíró előtt kinyilatkoztatták (1492 märcz. 15.), hogy ők a Kemend és Márványkő váraik visszafoglalásakor szenvedett mindennemű káraikat, embereik legyil- kolását, házaik és falvaik felprédálását és elhamvasztását, általában mindennemű más hatalmaskodást, — melyet Mátyás király halála óta Székely (Zekel) Jakab és Miklós, Lyndvai Széchy Miklós és • Monyorókeréki Ellerbach János és István emberei által szenvedtek, — elengednek,1 2 máris 1497 ápr. 21-én hatalmaskodásuk miatt a fehérvári káptalan által ők maguk idéztetnek a király elé. Hatalmaskodásuk régibb keletű; visszanyúlik 1491-be, amikor a Keszthelyen lakó Gersei Pethő János, György és Miklós a fenéki birtokba való iktatás alkalmával 1491-ben, a budai káptalan küldöttjét, Végedi Pál kanonokot és Orozthoni Zsigmond királyi embert bántalmazták, kirabolták, csaknem hajadonfővel és mezítláb Keszthelyre hurczolták és ott őket fogva tartották.3 4 Több hatalmaskodás írható Csányi Balázs rovására, ki ellen 1498 febr. 3-án II. Ulászló király Zala vármegye közönségét vizsgálatra utasítja, azok miatt a hatalmaskodások miatt, melyeket nevezett úrnak csányi, becsvölgyi és kistilaji jobbágyai a Bold. Szűzről nevezett örményesi (Örményes ma puszta Kehida közelében) pálos barátoknak, az örményesi erdőkben, Csány tájékán vadászó németfalvi jobbágyain elkövettek.1 Ugyanebben az évben Balázs úr maga is rabló jobbágyai élére áll és Buzad- szigeti másként Rajki Sárkány László kapornaki hospitiumát — vendégfogadóját — támadja meg s onnét hatszáz darab kenyeret, két borjút és több ételneműt zsákmányol.5 Hatalmaskodás dolgában a somogyi urak sem engedték a zalaiaknak az elsőbbséget. így, olvassuk a fehérvári keresztesek konventjének 1514 febr. 12-iki jelentésében, Perényi Imre nádorhoz, hogy a parancsára teljesített vizsgálat folyamán valónak bizonyult, miszerint Hédervári Ferencz a somogymegyei Deuch helységben Bencze pap házát feltörte s annak és a templomnak vagyonát elrabolta. Ezért nevezett garázda úr társaival a nádor elé idéztetik.6 1 H. 0. V. 250. oki. 2 Z. O. II. 338. oki. 3 Budai kápt. It. II. 1. 16. — Magy. Tört. Tár. XII. 33. 1. 58. 4 Z. O. II. 342. oki. 5 U. o. a jegyzetben. 6 Magy. Tört. Tár. IX. köt. 1861. évf. 87.1. 203. (Horváth M. : Magyar regesták a bécsi cs. levéltárból.)
