A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig. 139 Péter főlovászmestere s akkor Németújvár ura őket hadba szólítja a németek ellen, — hadaikkal siessenek hozzácsatlakozni. Kinek lett volna kedve meg nem védett birtokait mások könnyű prédájául hagyni. Zsigmond alatt az egyházak közt újra feltámadt a viszálykodási kedv. Legfőbb baja volt ez időben a tihanyi apátságnak. Kezdte a pereskedést II. György és folytatta Demeter. Egyik a gamási birtokperről, a másik a tizedperekről híres. Demeter apát, a veszprémi káptalannal szemben, a tihanyi vár falain és árkain kívül fekvő (extra murum et fossatum) Apáti, továbbá Arács, Kék, Füred, Syske (előbb Paposka v. Papsoka), Aszófő, Kövesd, Örvényes, Udvari, Szőllős, Kis-Pécsel és Szt.-Péter-Dörgicse1 birtokain a tizedet követelte, támaszkodván XXIII. János pápának 1414 végén a konstanzi zsinaton adott amaz engedélyére, mely szerint némely magyar benczés apát területén az összes tizedet szedhette. Demeter apát szedte is, ami ellen viszont a veszprémi káptalan emelt panaszt. 1416 märcz. 31-én piacenzai (placenciai) De Vicedominis Máté, esztergomi érseki vicarius, a tihanyi árkon és falun kívüli helyek tizedét és ezeknek negyedét a veszprémi káptalannak ítélte." S ugyancsak Liptói Miklós veszprémi püspök kérésére Abetzier János ermelandi prépost, pápai káplán, az ostiai bibornok püspök megbízásából, mint a szentszéktől kiküldött biró, 1416 júni. 17-én Demeter apátot és a konventet Konstanzba a pápai kúria elé idézte/’1 1416 aug. 10. Londonban kelt parancsában Zsigmond is eltiltja a tihanyi apátot a szóbanforgó tized és ennek negyede szedésétől és a foglalásoktól.1 2 3 4 1416 novemb. 15-én János esztergomi érsek, királyi helytartó pedig a király fentidézett parancsa értelmében érvénytelenekké nyilvánítja XXIII. János pápa engedményeit és elrendeli az engedetlen Demeter apát letartóztatását és az esztergomi érseki vicarius ítélőszéke elé vitelét.5 6 Hogy ez megtörtént-e, arról nem szól a krónika. De alig hihető, hogy az ügyes apát úr igazolására valami alibit ne tudott volna találni. Midőn Zsigmond, Boldizsár pápának a konstanzi ítéletet tartalmazó bulláját János esztergomi érsek által 1416-banli kihirdetni engedélyezi, maga is megjegyzi, hogy „Demeter frater, tihanyi apát és az összes plébánosok, mint a parochalis egyházak kormányzói — ha ugyan megérdemelnék, hogy így neveztessenek — midőn legnagyobb részük minden legkisebb jogczím nélkül, mint tolvajok“ támadták meg s bitorolták a veszprémi egyház tizedjogát. Végre 1418. évi márcz. 1-én7 szerencsésen azzal fejeződik be a kérdéses tizedper, hogy Péter esztergomi prépost előtt Demeter tihanyi apát és a veszprémi káptalan a vitás ügyben egyezségre lépnek, melyben a tihanyi apát elismeri, hogy csak hiú remény vezérelte annak állítására, miszerint a kérdéses birtokokban általa nehány év óta jogtalanul követelt tized őt joggal megilleti. A veszprémi káptalannak ez időből egy másik tizedperében V. Márton pápa, 1 „Dergeche sancti Petri“ azonos a többi itéletlevélben „Vaason és Wassul, illetve Wassol“, a mai Vászoly községgel Felső- és Alsódörgicsétől északra. 2 Eredeti : veszprémi kápt. lvt. Capsa II. Arács 10. — Z. O. II. 402—404. 11. 175. oki. 3 Eredeti: veszprémi kápt. lvt. Capsa II. Arács 9. — Z. O. II. 404—408. 11. 176. oki. * Egyszerű másolat a pannonh. rendi lvtban. Fasc. 38. a. No. 18. 5 Perényi 1514. átiratában. Fejér C. D. X/V. 596—605. és 748 — 751. 11. 6 Fejér C. D. X/V. 748—751. 11. 7 Z. O. II. 180. és 181. oki.
