A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - II. fejezet. Visszapillantás
170 A Balaton és vidéke a történeti korban. a XV. századig külön erdőispánok, a „comites Bukonienses“ kormányoztak. Egymásután felváltva viselték e tisztet a Chák, Rozgonyi és Báthori családok tagjai. A Bakonynak cseszneki, ugodi, debrentei, pápai, devecseri, essegvári, pécsölyi, vásonyi, csékuti, podmaniczki (bakonyújvári), csiklini, hölgykői- és bátorkői várai, továbbá lövöldi, vásonyi, csatkai, tálodi és porvai zárdái, végül őrsi, rátóti, hantai prépost- ságai és bakonybéli, veszprémvölgyi, zirczi és pásdi apátságai bizonyságai annak, hogy e vidéket úgy a királyok, mint az ország előkelő családjai különösen szerették és kegyelték. Ennyi előkelő tényező mellett a Balatonvidék kultúrája már első királyaink alatt elérte azt a színvonalat, amely a római uralom alatt is a Dunántúlt Pannonia legvirágzóbb részévé tette. E vidék virágzó pompája, legszebb fényében, az Anjou-házbeli királyok alatt ragyogott, amikor már az ország kihevervén a tatárdúlást, 1. Lajos dicső uralkodása alatt, a harczok fáradalmai után, az ország beléletében helyreállott nyugalom teret engedett a nyugati műveltség terjedésének. Az Anjou- és vegyesházbeli királyoknak Somogybán számos birtokuk volt ; a többek közt: I. Károlynak Fejéregyházán udvarnoki földjei,1 Mária királynénak Kőröshegyen birtoka volt,1 2 Zsigmondé volt Karád, a hozzátartozó falvak és pusztákkal, ú. m.: Ölyves, Tüttös, Bar, Kér, Tard, Csehi, Fejéregyház, Kepes, Telki, Kup, Andocs, Egyházas-Szamárd, Lik-Szamárd és Endréd, melyeket a lövöldi zárda néhány birtokával 1390-ben elcserélt.3 Nagyszámú oklevelek tanúskodnak arról, hogy a Balatonvidéken már az Árpádok s közvetlen utódaik alatt figyelemreméltó mezei és erdei gazdálkodás volt. A nagykiterjedésű erdők úgy makkoltatás,4 mint fajzás5 6 által kellőképen kihasználtattak; a földeket kellően művelték; a szőlőkultúra, állattenyésztés számottevő tényező voltak a vidék gazdasági életében. A zalai partok mésztartalmú hegyeiben, kiváltképen a Bercze-hegységben, Vonyarcz, Szántó, Rezi és Vallus vidékén meszet égettek ;G az agyagtartalmú földet pedig a maiglan is híres zala- és veszprémmegyei kőedény gyártására használták fel.7 A gyümölcstermelést már a rómaiak meghonosították a Balaton vidékén. Nekik köszönhetjük a szőllőtermelésen kívül Somogy gesztenyeerdeit és a baraczk- termelést, de hogy a gyümölcstenyésztés a római műveltség elsorvadása után is, első királyaink alatt, újból egyik elsőrendű gazdasági ág volt, azt okleveleink bizonyítják, melyekben nagy számmal fordulnak elő a: fructecta, arbusta quamplurima, arbores diversi generis fructifère sive non fructifère (különböző termő és nem termő fák), monavau-b uhlirea (mogyoróbokor), brokinarea (berkenye), kiivtuel-fa (körtvélyfa),8 1 Fejér C. D. X/I. ‘271. 1. 2 U. o. X/I. 293. 1. 3 U. o. X/I. 576. 1. 4 Z. O. II. 195. oki. 5 A bakonybéli apátnak faszedési joga a Bakonyban 1037-ben, 1246, 1330 és 1558-ban (Heve- nesi M. SS. XXIX. 391. — Fejér C. D. I. 327. — IV/I. 410.). — A veszprémvölgyi apáczák kértére 1246-ban IV. Béla meghagyja bakonyi ispánjának, hogy az apáczák egyházaik javítása végett fát szedhessenek. Ugyanezt teszi I. Lajos 1367 és 1373-ban. (Hevenesi M. SS. LXXIX. 391. — Fejér C. D. VII/I. 362, — IX/IV. 44, 496.) 6 Fejér C. D. IV/II. 400. 1. — Z. O. I. 212. oki. 7 Z. O. II. 51. oki. 8 k tihanyi apátság 1055. évi valódi alapító levelében. (Az oklevél közlését lásd fentebb.)
