A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig. 113 Győr visszafoglalása után az országból ki lehetett szorítani. Ott volt Győr ostrománál a többek közt Dedalus zalai főispán is.1 A királyi udvarban a hatalomra vágyó anyakirályné örökös cselszövénye és a hatalomért egymás közt versengő főurak viszálykodása nem volt épületes a zsengekorú királyra, kinek csakhamar szomorúan kellett tapasztalnia azt, hogy a főurak hatalmi törekvése határt nem ismer. Ebben is a Dunántúl vezet, a balatonvidéki hatalmas oligarchák, akik mellé a kor két leghatalmasabb és leghatalmaskodóbb főura: Joakhim, ekkor tárnokmester és az ezután 1273-ban tótországi bánná lett" Németújvári Henrik, előbb ozorai és sói bán állott fiával. Szabó Károly, Kún László életrajzírója e lázadás okát abban keresi,1 * 3 4 hogy a dunántúli főurak elégedetlenek voltak, illetve törekvéseik ellen irányuknak látták Dénes nádornak — a király parancsára és András tihanyi apát kérésére — 1274 aug. 19-én kelt1 amaz oklevelét, amellyel átírván Szt. Lászlónak a tihanyi apátság részére adott 1092. évi5 6 oklevelét, a? apátságot mindazon jogaiban és birtokaiban megerősítette, melyeket az apátság Szt. István, András, Béla, Szt. László királyok és Dávid herczeg kegyéből bírt és kijelentette, hogy a király a pannonhalmi, pécsváradi, szekszárdi, tihanyi és sok más apátnak kérelmére az apátságoknak a tatárjárás után (post insultus Tartharorum) akár a király, akár más főurak kezén levő birtokait és jogait visszaadatni parancsolta. Valóban IV. László alatt egy ilyen királyi parancs elég okot adott volna az oligarchák lázongására. Szinte kínálja magát, hogy benne keressük az okát a dunántúli főurak lázadásának. Ámde Erdélyi László dr. oly meggyőzően iparkodott úgy az 1274. évi, mint az 1092. évi oklevél hamisságát bebizonyítani,0 hogy — habár az 1274. évi oklevél nagyon is beleillik IV. László korába — mégis mellőznünk kell, hogy ebben keressük az okát a főurak lázadásának. A szóbanforgó oklevél hamissága azonban távolról sem bizonyítja azt, hogy ez az állítólag Zsigmond korában készült hamisítvány meg nem állotta volna helyét IV. László alatt is. Sőt, talán nem alaptalan az a feltevésünk, hogy ez a kelténél két századdal később (1398) készült oklevél nem is annyira gyártott, mint inkább hamisított. Tényei közel állanak a valósághoz, csak az írásos bizonyítás hamis. Zsigmond idejében talán volt is még nyoma valamelyes hagyománynak arról, amiért a tihanyi apát — egyéb írásos bizonyíték hiányában — a hamisítványt némi jóhiszeműséggel és annál több hibával készíttette. Mindenesetre érdekes ez a hamis oklevél abból a szempontból is, hogy egyik kései kritikája IV. László korának, melyet mintegy párhuzamba állít a Zsigmond alatt is egyre dúló hatalmaskodásokban bővelkedő közállapotokkal. László a lázadók ellen vonul és az elégületlen pártütőkkel a Balatonvidéken csaknem fél esztendeig tartó harczot vesz fel. E harczok közben Csák Péter megöli 1 Wenzel i. m. XE. 83. 1. 3 Fejér C. D. V/E. 87. 1. — Wenzel i. m. XE. 79. 1. 3 Szabó Károly: Kún László. 26. 1. (Magyar Történeti Életrajzok. Budapest, 1880.) 4 I. Lajos 1365. évi hamis és hiányzó átiratából, Szécsényi Frank országbiró 1399 febr. 21-iki átiratában. Eredeti : Pannonh. r. lvt. Tyhan. Fasc. 1. No. 27. — Wenzel i. m. IX. 85—86. 11. 48. oki. 5 A 4. j. alatt említett 1274. évi átiratból. — Wenzel i. m. VI. 66—71. 11. 6 Erdélyi László dr. : A tihanyi apátság kritikus oklevelei. 61—76. és 83 — ÍOO. 11. (A Magyar Tud. Akad. Értekezései a tört. tudom, köréből. II. oszt. XXI. köt. 185—293. 11.) 1906. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. III. köt. I. rész. -I. szak. 8
