A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
106 A Balaton és vidéke a történeti korban. (1217 és 1222-ben1) iparkodik is hibáját jóvátenni több birtokrész adományozása által Tihanyból pedig elvisz beváltani egy gyöngyös és drágaköves arany serleget, melynek fejében Ígéretet tesz az apátnak, hogy Szt. István napján Fehérvárt évenként 1000 darab (zuanos) kősót ad.1 2 Credat qui vult! Akkor, amikor oly nyomorban volt a királyi kincstár, hogy a korona jövedelmével együtt már a sóegyedárűság is évekre zsidók, szaraczénok és izmaeliták kezére jutott s csak a hiú reményt táplálhatták a türelmes érdekeltek, hogy jogos követelésüket valaha kielégítik. Akik nem voltak ily türelmesek, azok ott keresték igazukat, ahol lehetett, sőt amennyire lehetett: busásan, kamatostul. Napirenden voltak a hatalmaskodások, ám igazsága csak az erősebbnek volt, ez is akkor, ha maga szerzett igazságot magának. A 200 márkás kölcsönért királyi kegybe jutott hatalmas Oguz bán, alig hogy megmelegedett visszanyert ősi birtokaiban, máris 1232-ben, Zala megyének a király által bíráskodási joggal felruházott nemessége, Kehidán (in ponte Ketud), a veszprémi püspök ellen elkövetett hatalmaskodása miatt mond felette ítéletet.3 Ilyenek és hasonlók voltak a király kedvelt főurai, de bármily erőszakosak is voltak, András, a neki szolgálatot tett személyek megjutalmazását soha el nem mulasztotta. A jutalmazottak kiveszik részüket Zala megyéből is. így pl. Salamon ispán atyját Misca ispánt — ki Gertrudis királyné legyilkolásakor Béla herczeget megmentette — 1214-ben a zalai vár hatósága alól kivett Zelelgek földjével,4 majd ugyanabban az évben új adományképen Ederich-csel (Balatonederics) jutalmazza5 a Balaton mellett. Ily zilált viszonyok mellett az egyház is mit tehetett volna mást, mint hogy ott, ahol szükségét érezte, maga is erőszakkal iparkodott jogait érvényesíteni; ha kellett, akár magával a királlyal szemben is. Nem lehet ugyan tagadni, hogy András az elégedetlenkedő főurak ellen oltalmat keresendő, az egyházat — sok esetben más jogos birtokosok rovására is — pazar bőkezűséggel gyarapította javakban és kiváltságokban, másrészt azonban az egyház sem volt mentes erőszakoskodásaitól. Az eredmény — az aranybulla — tanúsága annak a szegényes bizalomnak, mellyel a felkent király iránt az egyház és nemesség viseltetett. Nem volt sok köszönet András adományozásaiban, amit eléggé tanúsít azoknak1 az érvényesítéskor nagy mértékben leszállóit értéke. Már annyira nem bíztak a király által teljesítendő fizetésekben sem, hogy pl. midőn a tihanyi apátságnak 1233-ban az elvitt serlegért 1000 darab kősót (mille zuanos salis) adott azzal, hogy ebből 500 darabot, azaz 500 mázsát — 100 zuant egy márkával számítva — visszavásárolni hajlandó, azt is meg kellett Ígérnie, hogy jó frizachi ezüstben (in bonis frisaticis) fog fizetni. Gyönge bizalom a forgalomban lévő egyéb pénznemek iránt. Ám András szívesen fizet frizachi ezüsttel, mert — s ez is mutatja gondolkozási módját — elrendeli egyúttal, hogy a vételár tizedrésze (bizonyára egyházi szerelvényekbe) beolvasztassék, hiszen ezeket aztán szükség esetén ismét könnyen el lehet venni és zálogba lehet adni. 1 Fejér C. D. VII/I. 209. — H. O. V. 9—11. 11. 3 U. o. III/ir. 352. 1.: „mille zuanos salis“. Egy zuan száz font kősó (Bartal: Szótár 709. 1.) 3 Orsz. lvt. dipl. oszt. 182. sz. — Fejér C. D. III/II. 315. 1. — Wenzei m. XI. 249. 1. — Zalam. oklvt. II. Függelék. 4 Fejér C. D. III/I. 151. 1. 5 U. o. VII/I. 191. 1.
