A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
Vezérek és királyok kora u mohácsi vészig. 107 Hatalmaskodások, viszály, per, jogsértés mindenfelé. Maguk az egyházfők, a püspökök, apátok és apátnők évtizedeken át húzódó perlekedésbe keverednek egymással a papi tizedjog felett és az idők folyamán tengeri kígyó hosszúságú lesz perük, mely ezután csaknem minden században felüti fejét. Ritkán nyer az egyházak, papok perlekedése gyors befejezést. Ily ritkaságok közé tartozik az, hogy 1210-ben Róbert, veszprémi püspök és Stella, a veszprémvölgyi apáczák főnöknője közt békés befejezést nyert a tizedjog kérdése azzal, hogy a püspök, az elődje, János által eltulajdonított tizedet az apá- czáknak jogába visszabocsátja.1 De már korántsem nyer ily gyors befejezést a veszprémi püspökség és a pannonhalmi apátság közt peressé vált somogymegyei tizedjog és az egyházi főhatóság vitás kérdése. A per jóval 1212 előtt keletkezett, mert III. Incze pápa ítéletével a püspök és apát közt folyt perben már megszüntető végzést hoz, ami éppen kapóra jött, mert a viszálykodás már odáig fajult, hogy a veszprémi püspök még az apát által Szt. László tiszteletére emelt fűzfői kápolnát sem irtózott leromboltatni, mivel nem az ő engedélyével építették.1 2 Úgy látszik 1215-ben a püspök kérelme is teljesül.3 De a viszály még tovább tart, sőt Honorius pápa 1218-ban a még elégedetlen pannonhalmi monostor kérelmére szentszéke elé rendeli a perlekedő egyházfőket.4 A viszálynak azonban még ezzel sincs vége, mert 1230-ban Egyedet, IX. Gergely pápa követét látjuk ez ügyben ítélkezni,5 1232-ben6 pedig maga IX. Gergely, a pápa ítél, majd 1203-ban7 ismét Jakab prenestei választott püspök pápai követ előtt Uriás (Oros) pannonhalmi apát egyezkedik a tized felett a somogymegyei papsággal. András utódja s fia IV. Béla alatt 1238-ban8 már világi bíróság, Dénes nádor is ítélkezik a veszprém-pannonhalmi apátság vitás tized kérdésében. A pannonhalmi apátságnak nemcsak a veszprémi, hanem a fehérvári egyházzal is volt tizedpere. Ezek a perei onnan keletkeztek, hogy a királyok bőkezűsége folytán oly helyeken nyertek adományt, amelyek idegen egyházi főhatóság alá, idegen egyházmegyéhez tartoztak, melynek egyházfője viszont a hely tizedét azon a réven követelte magának, hogy „cuius regio, eius dominium“. A fejérvári egyházzal keletkezett tizedpere azonban úgy látszik — legalább egyelőre — még II. András alatt befejezést nyert. Erre következtethetünk Andrásnak 1229. évi9 okleveléből, mely szerint a király annak örömére, hogy a fejérvári egyház és a szt.-mártoni apátság közt a tized iránti per befejeződött, a somogymegyei birtokok meghatározása mellett a Szt. Mártonról nevezett pannonhalmi monostornak jogot ad arra, hogy Pozsony sz. kir. városában évenként egy tonna sót kérjen a királyi jövedelemből. Megemlíthetjük a vidékre vonatkozó adatként, hogy Andrással a keresztes1 Fejér C. D III/I. 103. 1. 3 U. o. III/I. 134. 1. 3 U. o. 171. 1. 4 U. o. 258. 1. 5 Wenzel i. ni. I. 166. oki. 8 Fejér C. D. III/II. 272. 1. 7 Wenzel i. m. I. 190. oki. 8 U. o. II. 52. oki. 9 Fejér C. D. III/II. 172. 1.
