A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
Vezérek és királyok kora, a mohácsi vészig. 155 Az 1482. évi hatalmaskodások1 hosszú sorozata közt olvassuk, hogy a várnagy két szolgája, Gerorth Péter fia György zalavári lakos, apátsági jobbágyot, midőn — bizonyosan halászás czéljából — „ad aquam Balatini“ akart menni, közel a vízhez jól elrakta és szekerczéjét is elvitte. Ugyancsak Nagy János várnagy bizonyos tó és halászóhely1 2 használatától a Balatonban „quendam lacum et piscinam in aqua Balatini“, — amely helyeken tudniillik Zala vár népe és telepesei közösen és szabadon halászhattak, akár hálókkal (retibus), akár horgokkal (sagenis), akár pedig kerítőhálókkal (clausuris) mindenféle halnemet — Zalavár népeit és telepeseit eltiltotta, úgy, hogy ezek — feléje sem mervén nézni a Balatonnak — 200 arany forint kárt szenvedtek. Midőn pedig 1483-ban Gersei Pető János és György jobbágyai és hajósai Krisztus sírjához iparkodó egynéhány zarándokot „per aquam Balatini“ - a Balatonon át - akartak hajóikon vinni, Lukács úr rendeletére Báthori István emberei fegyveresen megrohanták a hajósokat és zarándokokat; kődobálásokkal kiűzték őket a hajókból; majd a zarándokokat saját hajóikba vették fel és így ők maguk vitték át a tavon.3 * Minden jel arra mutat, hogy a magyar beltengeren vívott ez az elő ütközet a mai Kis- Balatonon folyt le. Ezt kétségbevonhatatlanul megerősíti I. Mátyásnak a következő 1484. évben kelt levele, mellyel megerősíti azt a szerződést, melyet egyrészt Báthori István országbíró, erdélyi vajda és a székelyek grófja, valamint Hassághi István mester, Báthori Istvánnak András nevű fivére nevében, másrészt Mátyás zalavári apát — az apátság hidvégi (Hydvegh) birtokának, t. i. azon helynek vámjait illetőleg, ahol a Zala fotyó a Balatonba ömlik „ubi scilicet fluuius Zala dictus aquam et Stagnum Balaton intraret“ — kötöttek, úgy, hogy az apát a révjogot, — amelyet egyébként néhai András czímzetes püspök és zalavári kormányzó (1427) Marczaly Miklós vajda fiainak, Imrének és Jánosnak és többi testvéreiknek adott volt annak idején árendába és hűbérbe, — a Báthoriak nevezett két tagjának évi 31 arany forintért s az apátság jobbágyainak mentessége mellett bérbe adtad A Báthoriak a Marczaliak révén már jóelőre gyakorolták a csak később szerzett balatonhidvégi révjogot s bizonyára azért támadták meg gyakrabban a Petőket is, mert irigykedtek ezeknek jogos révjoga miatt. Különben a szegény zalavári apátságnak a hidvégi révjog miatt, utóbb az 1740.5 és 1775.6 években, a Sárvári és Felsővidéki Szécsényi grófi családdal is sok ügyes-bajos dolga volt. * * * Az 1358-ban megírt s már ismételten említett Bécsi képes krónika közös ős forrásából íródott a Budai Krónika7 és ennek nyomán készült 1462-ben a Pozsonyi 8 1 z. o. II. 326. oki. 2 Úgy értendő, hogy a Balaton mocsaras árterületén, valószínűen a mai Lebuj-puszta táján, az ingoványok közt a Balaton vize egyes kisebb halászható tavacskákat alkotott. 3 Z. O. II. 329. oki. * Zalav. lt. Loe. 2. Fasc. 1. No. 22. A kapornaki konv. 1487-iki átiratában. (Eredeti, pergamenen, pecsét hiányzik). — U. o. Loe. 2. Fasc. 2. No. 50. A magyar kanczellária 1726. évi hiteles másolatában. 5 Zalav. lt. Loe. 3. Fasc. 2. No. 11. Godofréd zalavári apát óvása Szécsényi Antal gróf ellen. 6 U. o. Loe. 5. Fasc. 1. No. 1. Szerződés Benedek zalavári apát és Szécsényi Ferencz gróf közt. A budai krónikának 1473. kiadásából egy pld. a budapesti m. kir. tud. egyetemi könyvtárban van. 8 Histor. Hung, fontes domestici (Chronica himora). M. Florianus, Budapestini, 1885. Vol. IV. pag. 24—25. cap. 27. — pag. 31. cap. 40.
