A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
156 A Balaton és vidéke a történeti korban. és 1479-ben a Dubniczi1 Krónika. A Budai Krónikát először Hess András nyomtatta ki Budán, 1473 ban „Chronica Hungarorum“ czímen. Ez az első magyar sajtótermék. Ismétlések elkerülése végett e helyen csak az említett krónikák mintájára, a Bécsi képes krónikára és az illető helyen erről mondottakra utalunk. A Budai és Dubniczi Krónikákban a tó Balatun és lacus Balatun, a Pozsonyi Krónikában Walatun és lacus Walatun néven szerepel. A XV. század végéig, különösen pedig a tudománykedvelő Mátyás uralkodása időpontjáig, a Balaton — nehány krónikától eltekintve — csakis oklevelekben szerepel. S habár ezek az oklevelek igen becsesek a tó hely rajza szempontjából és alig pótolható adatokat szolgáltatnak annak meghatározására nézve, hogy mint magánjogi tárgy a tó különböző századokban hogyan szerepelt, ezek az Írások mégis annyiban hiányosak, amennyiben a tó nagyságáról, természeti tulajdonságairól és egyéb nevezetességéről vajmi kevés adattal szolgálnak. I. Mátyás király uralkodásától számíthatjuk azt az időt, amelyben tudós krónikásai műveikben már a Balaton természetrajzi földrajzára, sajátságainak ecsetelésére és vidékének földrajzi leírására is gondot fordítanak. A Mátyás-korabeli krónikások között első helyen áll tudós történetírója, az olasz származású Bonfin vagy Bonfinius Antal: „Rerum Ungaricarum decades quattuor cum dimidia“1 2 3 czímű történeti munkájával. Bonfin az első, aki Plinius Peiso-ja felett kritikát mond s arra a meggyőződésre jut, hogy a Peiso nem lehet más, mint a mai Balaton.2 Említést tesz továbbá a Balatonról művében ott is, ahol Somogy megyéről és a Balaton partmenti somogy- megyei helységekről szól.4 A megyék felsorolása közben Zala megyéről azt írja, hogy túl fekszik azon a tavon, melyet Balathon-nak neveznek. De ott mond többet a Balatonról, ahol Tihanyról (Thihan) ír. A nagyhírű tudós már sokkal több adatot nyújt a Balatonról s nemcsak nevét említi, mint a korát megelőző krónikák, hanem már némi figyelmet fordít a csodálatos nagy tó természeti tulajdonságaira is. Említi a Balaton rendkívüli halbőségét, mely szerinte az András által épített templommal ékeskedő, derült egű Tihany félszigetet teszi kiválóan szerencséssé.5 E helyen említhető az ugyancsak Mátyás korában élt Thuróczy János ítélőmester is: „Ungaria suis cum Regibus* czimű históriájával, melyben a történeti adatok sem tesznek túl érdekességben a földrajziakon. Magyarország földrajzi viszonyainak külön fejezeteket szentel. Ezek között egyben Magyarország tavairól is külön megemlékezik. Béla király névtelen jegyzője még csak a Balaton nevét, Bonfin már egy kitűnő tulajdonságát: halbőségét, Thuróczy végre a tó egyéb tulajdonságain kívül nagyságára vonatkozólag is tesz egy rövidke, de útbaigazító megjegyzést. 1 U. o. 1884. Vol. III. pag. 31. cap. 35. — p. 65. c. 85. — p. 71. c. 88. 2 Sambucus J. 1606-iki kiadásában, több más kikutatott irodalmi emlékkel. 3 Plinius lacum Peisonem, quem Balathouem nunc appellant et deserta Boiorum, item Lentu- dum ... (F. 19. — 38.) 4 Deinde Simigiensis conventus est, Simigiusque pagus, cum templo non ignobili, in quo Segesta caeterique vici Balathonis lacus accolae (F. 23. — 38 ). 5 Ibi quoque Thihan Cheronnesus et peninsula est, quam optima piscium copia, coelique benignitas nimis fortunatam et longe fortunatiorem celeberrimum templum, ab Andrea rege conditum effecit. (F. 24. — 8.)
