A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig. 129 többrendbeli közgyűléseken1 ítélkeztek. Az 1357 július 29-én Konth Miklós nádor által Mándhidán, Zala megye közgyűlésén, számos jónevű tolvaj, orgazda, lator, gyújtogató, hamispénzverő, pecsét- és oklevélhamisító és egyéb gonosztevő ellen hozott, fej- és jószágvesztésre szóló ítélet, míg egyrészt a Balaton vidék akkori szegénylegény-romantikáját állítja elénk, másrészt bizonyítékul szolgál arra nézve, hogy az elszaporodott kisebb bűnesetek sem maradtak megtorlás nélkül.1 2 Pedig ilyen, bizony akadt, a vidéken hamar és elég, hiszen az ítélet szerint Marczali Joachim (Ivachiny) fia, István három birtokán, Huzyufolw, Rokolyon és Ferkenden „multo plures sunt fures quam innocentes“, sokkal több a tolvaj, mint az ártatlan! Az egyházaknak a tized iránt egymás közt folyt perlekedése, Lajos uralkodása alatt, úgy látszik, nagyobb mérvet nem öltött s csak nehány esetet említünk annak igazolására, hogy a viszálykodás, ha nem is általános, de egyesek közt állandó volt. így, a fehérvári keresztesek konventje a király parancsa folytán 1365-ben3 vizsgálatot teljesít az Odó zirczi (de scÿrch) apát és László veszprémi püspök közt, Kurdwar, Bereyn (Vörösberény), Soi (Sóly) Zenthkyraal (Szentkirályszabadja), Menyke (Bánd határában), Zeuleus és Bolde (Bódé) veszprémmegyei falvak tizede iránt keletkezett vitás kérdésben és szeptember 29-én jelenti Lajos királynak, hogy nevezett falvak tizede a püspökséget illeti. Az 1374. évben László zalavári apátnak ismét valami vitás tizedügye volt a veszprémi káptalannal. Ezt engedi gyanítani az a körülmény, hogy az apát jogai bizonyítása végett átíratja Tamás esztergomi érsekkel, István esztergomi érseknek 1252. évi fentebb említett synodalis ítéletét.4 I. Lajos korából a tóra vonatkozó oklevelek a következők: A veszprémi káptalan 1344 fehr. 27-én jelentést tesz a királyhoz arról, hogy az általa 1344-ben, hű szolgálataiért Laadi Lőrinczfia Istvánnak adományozott s a Zygligeth (Szigliget)-i vár hatósága alól kivett Thomay (Badacsonytomaj) nevű birtokon, a Badachon hegy oldalában, keleten „aque Balatini propius adiacentem“,5 határjárást eszközöl s a birtok egyik határa „ad aquam Balatini végződik“. A fehérvári káptalannak 1347. évi május 12-iki kiadványa szerint6 János mester, fia a Rátót nemzetségbeli Baldinus fia Lőrincznek, bizonyos Zaah vagy Baldunberky nevű birtokrészt, közel Polaznuk (Paloznak)-höz „iuxta Balatinum“, a veszprémi káptalan és a bakonybéli apátnak visszabocsát, elösmervén, hogy a birtok a veszprémi káptalan Polaznuk és Chopok (Csopak) birtokainak határai közt fekszik. A somogyvári konventnek 1347. évi május 31-én kelt levelében 7 Bathvan (ma Battyán puszta Somogybán) birtok határjárásáról, melyet Bathyani Miklós fia János és társai kérelmére és Lajos király 1340. évi parancsa folytán foganatosított, az áll, hogy a határ kezdődik „in Balatino“ bizonyos Kevestetem nevű helynél s a Bala1 Z. 0. n. 12., 13., 14., 26. oki. 3 U. o. I. 366. oki. — A többek közt Tapolczán és Rezin még a királyi birtok jobbágyai is bűnben találtatnak, Máté pap mint hamis pecsétek őrzője és hamis oklevelek szerkesztője, Szenterzsébeti Dénes fia János, a Törjék család őse pedig, mint hamis pecsétek vésője ismeretesek. 3 H. O. IV. 200—203. 11 4 Zalav. lvt. Loe. 6. Fasc. 1. No. 8. — A kapornaki konv. kiadványából. Másolat a magy. udv. cancell. Pozsony, 1753. Eredeti az eszterg. érseki levéltárban, — és Zalav. lvt. Loe. 2. Fasc. 1. No. 20. a veszpr. kápt. átiratában. 5 Z. O. I. 276. oki. 6 Eredeti: pannonhalmi lvt. Capsa 50. B 5. — H. O. III. 155—156. 11. 1 Z. O. I. 290. oki. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. III köt. I rész. 4 szak. 9
