A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
Vezérek és királyok kora, a mohácsi vészig. 115 zalamegyei Merenye (Merene)1 mellett fekvő Karos (Kórus) falut minden tartozékával s a vámjoggal a merenye-orosztoni vizen (super fluuio Merene Vrusthuhy) a veszprémi egyháznak adományozta. Ugyanebben az évben a felgyújtott és elpusztított veszprémi székesegyházi iskola felújítására a Sió folyó (Fűk) vámjának egy részét is odaadományozza, melyet előbb a somogyi főispán szedett.1 2 Majd 1277-ben3 a Maroson Szalankemenbe szállított só jövedelmét is a tönkrejutott veszprémi egyháznak ajándékozza. Gondoskodott pedig a király arról is, hogy az egyház részére bizonyos birtokaihoz való jogczímének érvényesíthetése végett, elpusztult szabadalomlevelei másodpéldányban kiadassanak. Meghagyja 1281. évi május 3-án kelt levelében a fehérvári káptalannak, hogy az egyház Kintis Bérén (ma Nagyberény Somogybán) helységére vonatkozó 1232. évi chirographumát (privilegium vestrum incisum medio alphabeto) a nevezett helységben Balad fia, Mihálytól történt birtokrész vételéről4 adja ki, mert a vallólevél felemása Péter nádor pusztítása és zsákmányolása közben az egyház egyéb javaival együtt elveszett.5 * Az egyház pusztulása után 1276-ban állította vissza László a veszprémi püspök részére a királyné koronázásáért járó 500 márkányi évi tiszteletdíjat,0 bizonyára azért, hogy a pénzzavarral küzdő kifosztott püspökségen tőle telhetőleg segítsen. Maga a veszprémi püspök is elszegényedett egyházán iparkodott segíteni azzal a csereszerződéssel, mely szerint a tihanyi (Tychon) egyházat jogaival Benedek esztergomi választott érsektől a veszprémi egyház két Sermen nevű falujáért 1276-ban elcserélte.7 A IV. László után III. András néven trónralépett velenczei Endre, mint horv.- szlav.-dalmát herczeg is, pártfogásába veszi az elpusztult veszprémi egyház népeit Somogy-, Veszprém- és Zalában, kivévén őket 1278-ban a comesek bíráskodása alól.8 Sőt egyesek évek múlva is segélyezik az elszegényedett egyházat; így 1293-ban Chebrid fia Miklós, de Kulun (Kolon), Merenye falusi szőllőjét hagyja lelkiüdvössé- geért a veszprémi egyháznak.9 De már előbb, az 1284. év elején Gutlen, ki — mint maga a király mondja Dömösön kelt levelében — soká volt a király szolgája, Paloznakon (Poloznuk) 5 háztelket, 2 szántóföldet, 21 szőllőt, 20 ökröt, 300 juhot, mezőket, szántóföldeket, gyümölcsfákat, erdőt hagyományoz a veszprémi egyház elszegényedett kanonokjainak.10 1 Merenyét a veszprémi egyház László királynak Adelheid neje kegyéből bírta. Megerősíti e birtokban Imre király 1203-ban. (Fejér C. D. VI/II. 360. 1.) 2 Fejér C. D. V/II. 347. 1. 3 U. o. IX/VII. 692. 1. 4 Wenzel i. m. VI. 510. 1. 5 U. o. IX. 215. oki. Az 1232. évi okmányt a káptalan 1281-ben ki is adja. (Wenzel i. m. IX. 222. oki.) 0 Fejér C. D. V/VII. 337. Megerősítve átírja ez oklevelet Zsigmond 1425-ben. (Fejér C. D. X/VI. 673. 1.) 7 Fejér C. D. V/II. 367. 1. Mégis a tihanyi egyház az esztergomi érsekség régibb jogai elismeréseként köteles ezen egyház főoltára számára évenként tíz márka súlyú viaszt szolgáltatni. * Fejér C. D. V/II. 471. 1. Kedhidán kelt egyetlen oklevele, mely tótországi rövid életű herczeg- sége idejéből ismeretes. Újból megerősíti mint király 1294-ben. (Fejér C. D. VI/I. 303. 1.) 9 Fejér C. D. IX/VII. 714. 1. 19 U. o. IX/VII. 703. 1. Kelet nélkül, ám valószínűen az 1283. év után, amidőn László a Németújváriak ellen az ország nyugati határára indult ; legalább erre enged következtetni a királynak Dömösön kiadott hivatkozott jóváhagyó levelének az a kitétele, hogy „dum theutonicos in hyemati tempore devastaturus pergeret“. 8*
