A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
98 A Balaton és vidéke a történeti korban. vidékekre, különösen pedig a városokba, czivilizált bajor-németek, a falvakba, mező- ségekre pedig földmívelő szlávok költöztek be.1 Ludovicos Tubero, dalmácziai apáté az érdem, hogy a Balaton ez újabb elnevezésének magyarázatát megkísérelte. Azt mondja, hogy „Balathon“-nak nevezik a Plinius Peisoját, mert így hívják az illyrek az örökké álló vizet.1 2 Ezzel mindent megmond. Az általa említett illyrek alatt azonban nem a dunántúli őslakó pannonok kortársait kell értenünk, — mert hiszen Plinius s a többi történetíró, egészen Béla király névtelen jegyzőjének szerepléséig, mind a már ismert kelta, de semmi esetre sem a latin Pelso néven nevezik a Balatont, — hanem igen is azt a szláv népet kell értenünk, amely Szvatopluk birodalma bukása után a rómaiaknak Illyria néven ismert tartományát elözönlötte. A római légiók a nyugatrómai birodalom bukása után kivonultak Pannóniából s az utolsó légionárius magával vitte a római kultúra összes emlékeit. Elmosódtak a győzők szokásai s a leigázott néptörzsek ismét saját, még el nem feledett nyelvükön beszéltek. Ahányan voltak, annyiféle nyelven. Ily állapotban találták a Dunántúlt a magyarok s így vették át a zala-somogy- megyei síkföldet s ezzel a tó vidékét lakó hátramaradt bajorok és szlávoknak nyelvemlékeit is. Minthogy pedig a szlávok nagyobb része a honfoglaló magyarok elől a mai Horvátországba és Illyriába, azaz a római Illyriába szorult, — Tubero ezeknek a függetlenebb, nyelvükhöz és szokásaikhoz hű illyriai szlávoknak tulajdonítja a tónak Balaton nevét. A Mata, Mató, ojiamkna a déli szlovének nyelvjárásaiban mocsarat, vizenyős helyet, álló vizet jelent. Kétségtelen tehát, hogy a tó mellett lakó szlávok vagy az avarok idejében, vagy talán még inkább — mint már említettük volt — a frank főhatóság alatt keletkezett, balatonmelléki Privina-féle szláv herczegség idejében cserélték fel a rómaiak Peiso ját — melyet egy ideig még elszlávosítva alkalmazva Pleso-nak is nevezhettek — a Blata, Blaton névvel. Ami talán nem is történt egészen véletlenül. Nem lehetetlen ugyanis, hogy a tónak előbbeni ismeretlen, talán kelta eredetű neve, a : Pelso, ugyanazt jelentette, mint a Blata, mellyel a szlávok a tónak csak előbbeni nevét akarták értelme és jelentése szerint nyelvükön kifejezni. A Blata, Blato elnevezés — mely most sem idegen előttünk — az Árpádok alatt, nevezetesen pedig Il-ik Andrásnak egy 1217-ben keltezett oklevelében is előfordul, mellyel a zágrábi egyházmegye határait kijelöli.3 Előfordul ebben az oklevélben a határ megjelölésére egy palus Blata, melyről Ortvay is megemlékezik.4 Azonban téved, amikor a kérdéses palus Blata-t Horvátországnak jelenben ismeretlen tavai közé sorolja,5 mert hiszen az említett tó Modrus-Fiume megye ogulini járásában 1 Elfogadhatatlan a „Magyar nyelv szótáráéban (Pest, 1862) CzuczoR-FoGARASSi-nak az a nézete, hogy a Balaton „a latin palus, palud(is) szótól számlázottnak látszik“. — I. 395. 1. 2 I- m. L. IV. § 5. : „cum lacu Peisone, quem incolae Balathonem dicunt. Est autem Báláikon, ita aquam perpetuo stagnantem Illyrici vocant, nobilis in terra Hungarica lacus . . .“ 3 Lásd Pray Gy. : Specimen Hierarchiáé Hung. Posonii et Cassoviae 1776. „Prima méta terrae Blata, quam Endus (?) contulit, incipit per Septentrionem de fluvio, qui Ocrogluch dicitur et ilié tendit in paludem, que dicitur Blata.“ 4 I. m. I. 136. 1. 5 I. m. I. 62. 1.
