A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
89 egyidejűleg rendeznie kellett Szt. Istvánnak az ország birtokügyeit, a tulajdonjog és a közigazgatás kérdéseit. A birtok és tulajdonjog kérdése abban lelte megoldását, hogy minden birtok, amely ősi foglalás alapján nem magán- vagy községi tulajdon: a királyé. A királynak tehát számos, óriási terjedelmű birtoka volt. Különösen pedig sok és nagy birtokteste volt a Dunán túl, ahol első egyházait alapította s ahol — Székesfehérvárt — királyi székhelyét is tartotta. A birtokviszonyok és tulajdonjog kérdéseinek rendezésével egyidejűleg kellett történni a közigazgatás rendezésének is. Erre Szt. István alapot talált már a szláv zsupánságokban, ahonnét az ispán elnevezés is ered. Ennek latin neve azonban a „comes“ és közigazgatási kerülete: a „comitatus“ már frank nyelvemlék. Ilyen „comitatus“-ok, megyék keletkeznek a királyi birtokok és várak körül, amelyek góczpontjaivá lesznek eleinte csak a gazdasági, majd az ebből kifejlődött közigazgatási és katonai kormányzásnak: a várispánságoknak és vármegyéknek, amely intézmények viszont magyar eredetűek. Lévén pedig a királynak székhelye is a Dunántúl és a Balaton mellékén roppant birtoka, mi sem természetesebb, mint hogy a Balaton körül már István alatt megalakult a megyerendszer s annak kormányzása. Somogy megye már Szt. István idejéből ismeretes. A Balatont környékező másik két megye közül Zalának 1199-ben, Veszprémnek 1170-ben már nyoma van. E három vármegyén kívül, illetve határain belül, voltak még várispánságok egy-egy királyi várral, mint központtal és hozzátartozó birtokokkal, várjobbágyokkal, várnépekkel. Várispánság Zalában (Castrum Zala, exercitus castri Zaladiensis) 1137-től,1 Somogybán, Somogyvártól vett névvel (Castrum Simighiense, territorium castri Simi- giensis) a XII. századtól1 2 és Veszprémben (Castrum Vezprun) 1207-től3 ismert. Nem ugyan Szt. István alatt — habár, mint fentebb mondtuk, így volt már az ő idejében is — hanem utódai alatt, ismeretes a Balaton vidékén két olyan, ma már eltűnt megye, amelyek nyilvánvaló bizonyságai annak, hogy a megyéket igazgató ispánok eredete a királyi birtokokat kormányzó „comes“-éknél keresendő. Ez a két eltűnt megye: Bakony és Segösd. Bakony megye (com. Bukón) ispánjai nem várispánok, hanem erdő ispánok, a mai Veszprém megye Bakony rengetegének kormányzásában. Ismeretesek már 1082-től.4 Segösd megye (com. Segusd) királynéi birtok, királynéi megye a XIII—XIV. században, a mai csurgói járás határai közt Felső- és Alsósegesddel, Somogy megyében, amelybe aztán önállóságának megszűntével bele is olvadt.5 Nemcsak Szt. István, hanem utódai is, különösen az Árpád-házbeli királyok hűségesen gyakorolják az apostoli jogokat és kötelességeket: egyházakat, apátságokat alapítanak, illetve a már meglevőket újabb kiváltságokkal ruházzák fel és jogaikban megerősítik. így alapítja I. András 1055-ben a balatonvidéki javakban gazdagon dotált, Szt. Ania1 Fejér C. D. II. 90. 2 U. o. II. 165. 1. 3 Wenzel i. m.: VI. 315. 1. 4 Fejér CD. I. 449. 1. és VI/II. 350. 1. — Wenzel i. m. I. 293. 1. 5 Fejér CD. X/IV. 322. 1. és X/V. 805. 1. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig.
