A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
90 A Balaton és vidéke a történeti korban. 14. ábra. A tihanyi apátság. nusról nevezett tihanyi1 apátságot (14. ábra), hol el is temettetett, 1082-ben Szt. László két oklevelében a veszprémi püspökséget birtokaiban megerősíti,1 2 3 illetve birtokait gyarapítja2 s ugyanő 1091-ben4 és 1101-ben5 6 megerősíti a zalavári apátság szabadalmait is és ugyancsak 1091-ben alapítja Somogybán, „nobilissima urbium terre“ a Szent Háromság, Szent Péter és Pál apostolok és Szt. Egyed hitvalló tiszteletére, a flaviavölgyi (Francziaorsz.) saint-gillesi benczésekkel benépesített és ezeknek Odilo saint-gillesi apát jelenlétében átadott somogyvári, helyesebben somogyi (Sumich) apátságot,0 ahol ideiglenesen el is temettetett.7 Ugyanő 1092-ben megerősíti a tihanyi8 és pannonhalmi9 apátságokat kiváltságaikban, míg kisöccse, Dávid herczeg, I. András fia 1094-ben a tihanyi apátság részére adományt tesz.10 11 Kálmán király 1108-ban a veszprémvölgyi apáczákat kiváltságaikban megerősíti és Szt. István görög oklevelét latinra átírja.11 1 1. »... in loco qui vulgo dicitur Tichon super B alat in“. Pannonhalmi levéltár. Tihan. Fase. I. No. 1. — Fejér C. D. I. 388. 1. — Hevenesi M. SS. X. 231. 1. — 2. Petri Ranzani Episc. Lucerini epitome rerum Hungaricarum. Index II és X (Chronica Minora. M. Florianus. Budapestini, 1885 és SCHWANDTNER-nél i. m. 322 — 412. 11.) — 3. Thuróczy i. m. II. cap. XL1V. Chronicon Dubnicense, id. helyen 65., 70., 85. és 88. 11. Chron. p. Vindob. i h. 159. 1. XLIX. — 4. Heltai G. i. m. I. rész- — 5. Nicolai Olahi : Hungáriáé Libri Duo. (1763-iki kiadás). L. I. cap. VII. § IV. pag. 34. — 6. Kaprinai István : Hungária Diplomatica temporibus Mathiae de Hunyad (1771-iki bécsi kiadás). Pars II. L. 2. Document. XXX. pag. 177. (Jegyzetben.) — 7. Pető-Spangar i. m. 50. 1. 2 Fejér C. D. I. 448. s köv. 11. — H. O. IV. 1—8. 11. 3 U. o. VI/II. 554. 1. 4 U. o. I. 466. 1. 6 Lajos 1347. évi átiratából, Miklós nádor 1350. évi átiratában a kapornaki konv. 1427 ápr. 8. kiadványában. Zalavári lvt. Loe. 1. Fasc. 1. No. 5. 6 Fejér C. D. I. 468—471. 11. 7 Fejér C. D. II. 43. 1. 8 Pannonhalmi lvt. Tyhan. Fasc. 1. No. 27. — Wenzel i. m. VI. 66—71. 11. — U. o. IX. 85— 86. 11. 48. oki. Dénes nádor átiratában 1274-ből, s ez Széchényi Frank országbíró 1399. évi oklevelében. Erdélyi L. szerint az 1092. és 1274. évi oklevelek hamisak. (L. Erdélyi i. m. fentebb.) 9 Fejér C. D. I. 482. 1. 10 U. o. I. 487. 1. 11 U. o. II. 46. 1. és VII/I. 140. 1
